A kettézárt falu


Három riport
a 2000. április 15-én Kisszelmencen és Nagyszelmencen a 342-es határkőnél tartott könyvbemutatóról
 

Könyvek | | Színház
Gazsó L. Ferenccel közösen írt könyvek
Könyvszerkesztés | | E-könyvek
Az első | | És még
Folyóirat-megjelenések
Galéria | | Önéletrajz
Nagy Szeder István
Archívum | | Szelmenci archívum
Nyitólap
English | | Slovensky | | Français | | Deutsch

  A kettézárt falu
 

Davaj, davaj, jobb volt tavaly, nem volt davaj! Remélem, csak olyat mondok, hogy nem akasztanak föl érte. Vagy ha fölakasztanak? Úgyis meg kell dögleni egyszer! Most erre megiszunk. Amíg az a zászló leng, addig az a törvény van! Igaz? Na isten, isten! Manyifeszt, manyifeszt, obmanuli ljudej feszt! Még nem hallottad? Manifeszt, manifeszt, becsapták az embert feszt. Nem ismerős? Csak mert nézel rám, mint Lenin a burzsoáziára! Ez meg egy ősi Ung vármegyei magyar szólás! Az újságunk írta. De az is Ung vármegyei magyar szólás, hogy az orosz először bejön, aztán kopog. De nem olyan ősi. Csak minél hamarabb jöjjenek a gólyák is! Akkor már talán meleg lesz.

Kóstoljuk meg ezt is! Ez a jó itt, Gecse, Csoma, Macsola, Márokpapi, Csaroda, Asztély, Surány, Tákos, ez a kilenc híres város! Igaz-e? Gecsá, Csomá, Macsolá, Márokpopové, Csarodá, Luzsanká, Surány, Tákos, ez a gyevety híres gorod. Nása Tyissza vizét issza, vágyik annak szerdce vissza, egészségedre! Mert a Tisza a legmagyarabb folyó. Ukrajnában ered, és Szerbiában folyik a Dunába. Fenékig, fenékig! A szovjet határ őrzése a szovjet állampolgárok szent kötelessége! Egészségedre! Így volt kiírva nagy vastáblákra a falvak közepén. Plusz feljelentési kötelezettség, egyenlő komunyizm. Na még egy pohár, tu je gránic!

Ha egy fát elültetsz, még az unokáid is felköthetik rá magukat.

Kell banán? Mert nincs. Akartam, hogy legyen, de azt mondta a boltos, nye rozumim, vagy nye ponyemaju, ki emlékszik rá, előtte éppen megittunk. Ha ukrán banánt eszel, beszélj ukránul! Jobtvojmaty, a banán oroszul nem banán?!

Neked mi is a neved? Aha. Ezt nem tudom, hogyan leszen. De ismerek egy Kőszeghyt, neki úgy írják be az útlevelébe a nevét cirillből visszamagyarítva ezen az aranyos szülőföldön, Ukrajnában, ami helybejött nekünk, hogy Keseghy. Úgy is hívjuk, hogy Kôseggű. Na szegény. A Szöllősi cimborám Syllishi lett, Nagy Béla meg Nod Beylo. Mert Kijev igen nagyra tartja a francia helyesírás szabályait! Úgy ám.

Mondd meg nekem, kérlek szépen, hogy szoktak nálatok köszönni? Ráno sa povie: dobré ráno; vo dne: dobry den; vecer: dobry vecer; v noci: dobrú noc, pekné sny. Baníci sa pozdravujú takto: zdar boh! Dakujem a felvilágosítást, akkor elbalancírozok u varos na pjac, veszek tengericu, bab, krumpli, kapusztu, még a resztoránban párkyt horcsicával, aztán malinovkát, és mehessünk is a rokonhoz, ott lakik Csernyőn nad Tiszoj. Dáj bozse szerencse!

Nekem olyan nevem van, ami lehet orosz, ukrán, szlovák, magyar, mégis szarul élek. Egészségedre!

Muszka katona, cseh katona, magyar katona, de mindig tudjál mit mondani! Mindig legyen érvényes történeted. Ne feledkezzünk meg azért az üvegről se, na! Zdarovje kazsdovo, bogatsztvo vszeh. Úgy látszik, itt mindenki beteg. Ismered a munkácsi sörgyár jelmondatát? A sör már jobb, de még ihatatlan! Ez a lényeg. Hogy sok minden jár, de semmi nem jut. Erre azért megint igyunk!

Urak, papok, szaladjatok! Ti, parasztok, maradjatok! Az oroszok ilyen röpcédulákat szórtak ránk repülőről a háború vége felé. Szaladtak is sokan. De muszka testvéreink lágerba vitték a parasztokat is, meg azokat is, akik elszaladtak, mert az amerikai zónából visszaadták őket. Szevasz!

(Kisszelmenc, I. J.)


   
© Zelei Miklós. Minden jog fenntartva!