Zelei Miklós

A halasi norma

1956. november 1-jén Nagy Szeder István javaslatának megfelelően referendum jellegű szavazást tartottak Kiskunhalason. Nem személyekre, hanem a négy koalíciós pártra: a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártra, a Magyar Dolgozók Pártjára, a Szociáldemokrata Pártra és a Nemzeti Parasztpártra szavaztak. Mintegy 16 000 választásra jogosult szavazott. Több mint 12 000 választó az FKgP-re adta voksát. A Szociáldemokrata Párt körülbelül 15, a Nemzeti Parasztpárt 6, a Magyar Dolgozók Pártja 4 százalékot kapott.

A halasi norma

Karácsony - lelki száműzetésben...

Abban éltünk a szélsőjobboldal - janicsárjai által folytonosan magasztalt - világában! Abban éltünk a szélsőbaloldal ideje alatt is, aminek eredményeként - az öndicsőítés harsogó zenebonája mellett - sikerült szellemében, erkölcseiben, anyagiakban a magyar népet, a magyar hazát tökéletesen tönkretenni! Abban érezzük magunkat ma is - a "jogállamiság", a "törvényesség" hangoztatásával - némaságra kényszerítve. Állandóan nekünk vannak szegezve a "megbocsátás", az "elévülés" szépen hangzó fegyverei is. Ezek által megfosztva érezzük magunkat a kötelező önvédelem minden eszközétől. A hatalomra éhesek a demokrácia zászlaja alatt szálltak ladikjukba, de a nép nagy többségének véleményére, óhajára egyáltalán nem kíváncsiak! Mi vagyunk lelkileg az örök száműzöttek. A szeretet és a mindenre kész gyűlölet világméretű harcában - a szeretet oldalán állva - fegyvertelenül, kiszolgáltatva, megalázva élünk!

A magyar nép ezer év óta vívja - az állandóan rákényszerített - önvédelmi harcát. Sokszor meg nem engedett eszközökkel is. Szilády Áron sokszor emlékezett vissza első tanítójának szavaira: A haza drága! A halasi nép is tudja, érzi ezt! És azt is, hogy nekünk egy hazánk van, ha az elvész - mindent elvesztettünk!

A magyar népnek várai, őrtornyai voltak mindig: a templomok, az iskolák, a kastélyok; nem utolsósorban a nép filléreiből létesült építmények, különböző szellemi létesítmények befogadói, ébrentartói, átmentői - a magyar jövő számára!

Magától értetődő, hogy a gyűlölet seregének első feladata volt mindig ezeknek a végváraknak az elvétele, tönkretétele, és ezáltal a magyarság szellemi összefogásának, szerveződésének lehetetlenné tétele. Ezeket a végvárakat tették tönkre - védelmezőik egyetértő helyeslése mellett - a jobboldal, a baloldal világa, a hatalom, a hatóság, a hivatal, az erőszak minden lehetséges eszközét felhasználva. A MA - a mellébeszélő, az időhúzó, a tétovázó, a semmire határozott, elfogadható választ adni nem képes "vezetésével" - törvényesen meggátolja ezeknek a végváraknak, a jogos tulajdonosoknak - feltételek kizárásával való - azonnal tulajdonba és birtokukba adását. Az okozott károk helyreállítása anyagi megtérítésének kötelezettségével azok terhére kerüljön elszámolásra, akik hatalmukkal visszaélve személy szerint előidézői voltak a károknak, az erkölcsi törvények könyörtelen megszegésének, és ezek által hozzájárultak a haza tönkretételéhez.

Az említett "végvárak" közül ezúttal a különböző egyesülések elrabolt székházait sorolom fel, működésük kezdő éveinek sorrendjében, történetük néhány adatának megemlítésével.

1. POLGÁRI OLVASÓ KÖR (Kis Kaszinó). Felsőnádor utca 1. (Jelenleg Ady Endre u. 1.) Működésére nézve az első évek: 1838, 1852, 1863. Saját székháza volt 1893-tól. Elnöke 1919-1932. évben Nagy Szeder István, a város történetének írója.

2. ÚRI KASZINÓ (Nagy Kaszinó). Csengeri utca 1. (Jelenleg Bokányi Dezső u. 8.) Működésére nézve az első év: 1853. Saját székházába költözött 1897-ben. Oszlányi Kornél vezérőrnagyot, a II. világháború Mária Terézia Lovagrendjével egyetlen kitüntetett hősét dísztagjává választotta 1944-ben.

3. IPARTESTÜLET. Petőfi u. 9. Működésére nézve az első évek: 1855, 1872. Székháza épült 1905-ben.

4. RÓMAI KATOLIKUS ÖNKÉPZŐ EGYLET. Szabadkai út 1. Alakult 1868-ban, székháza épült 1911-ben.

5. HALASI GAZDASÁGI EGYESÜLET. Eötvös u. 2. Alakulásának, újraalakulásának évei: 1875, 1902 és 1926. Székházát az 1920-as évek közepe táján vásárolta. Megfestette és tulajdonát képezi a gróf Széchenyi Istvánról készült nagyméretű festmény.

6. 48-AS KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI PÁRT (48-as Kör). Eötvös u. 18. Alakult 1876-ban. 1931-től a Gaál Gaszton-féle Kisgazdapárt székháza. Ebbéli tulajdonjogát soha senki, semmiféle hatóság kétségbe nem vonta. Sőt azt 1944-ben és 1956-ban határozottan elismerték az akkori hatóságok. Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján elkészült a tervbe vett szobrának alapzata. A szoborra szánt összeget elvitte az első világháborút követő infláció. Kossuthnak mellszobra volt a Kör egyik termében. Az egész székházzal együtt ezt is elrabolták!... Ez volt Halasnak - történelme során - az egyetlen Kossuth-szobra. A már jóval előbb létezett székházát 1902-ben bővítették ki. 1911-1923. években saját politikai lapot jelentetett meg, Halasi Független Hírlap címmel. Kossuth Ferencet díszelnökévé választotta. Jelöltjét, Mocsáry Lajost, az Országos Függetlenségi Párt országos elnökét választotta meg két cikluson át Halas város országgyűlési képviselővé - az itteni ref. lelkész és a nagy tudós Szilády Áronnal szemben - azért, mert a 48-as függetlenségiektől átállt a 67-es Szabadelvű Párthoz.

7. KISKUNHALASI IPAROS ÉS KERESKEDŐ IFJAK EGYLETE. Kőhíd u. 1. (Jelenleg Szathmáry Sándor u. 1.) Alakult 1902-ben. Saját székháza volt 1903-tól. Dékáni Árpád - a halasi csipke kezdeményezője - elnöke volt a kezdeti években.

8. REFORMÁTUS ÖNKÉPZŐKÖR. Kőhíd u. 2. (Jelenleg Szathmáry Sándor u. 2.) Alakult 1924-ben. Székháza 1928-ra épült fel a Református Egyház támogatásával.

9. PROTESTÁNS NŐSZÖVETSÉG. Szilády Áron u. 7. számú telek nyugati fele. Jelenleg a Szilády Áron u. 5-7. számokhoz tartozik. Székház megépítésére nem került sor. Alakult az 1930-as évek első felében.

10. HALASI MUNKÁSKÉPZŐ EGYLET. Szociáldemokrata Párt. Óvoda u. 2. (Jelenleg Somogyi Béla u. 2.) Működött már 1905., 1913. és 1914. években. Pártként megalakult 1918-ban.

A felsorolt székházuktól, és azok tulajdon- és birtoklási jogától megfosztott, minden ingóságuktól kifosztott egyesüléseknek a mai napig egyike sem kapott semmiféle elégtételt. Süket fülekre talált és talál minden ilyen irányú serkentő felhívás. A "törvényesség" kínai falára hányt borsó minden kísérlet!

Ma is!

Meg kell próbálni összefogva kiharcolni az igazunk igazát! Csak így érhető el, hogy ne érezzük magunkat saját szülőföldünkön, lakóhelyünkön száműzötteknek, kiközösítetteknek saját és közösségi sorsunk irányításából, ezek ellenőrizhetőségéből. Csak így vethetünk véget a közösségi életre ráerőszakolt tékozlásnak és tivornyázásnak, az ősök és elődök által ránk hagyott anyagi és szellemi javak - büntetés, bűnhődés nélkül történő folytatólagos - eldorbézolásának.

Az elsorolt székházakban alakult, formálódott ki Halas közélete, annak szellemisége, akarata! Ezt elérni, akarni kell a jövőben is. Sem az ittszületés, sem az ideköltözés nem ad jogcímet arra, hogy bárki is száműzöttként, kitaszítottként, rabszolgaként kezeljen bennünket. Mert ehhez a kezeléshez diktátorok is kellenek. Akik pedig mégis diktátoroknak ézik magukat - még ha "szerzett jog" alapján is -, végre rá kell döbbenniök, hogy ők csak pitiáner diktátorok, és a hatalom legmagasabb csúcsára jutva is, az odasereglett törpék között is csak törpék maradnak.

Fogjunk össze - vissza kell szereznünk őseink, elődeink filléreiből felépített székházainkat. Általuk érvényt kell szerezni a halasi nép független mivoltát soha feladni nem hajlandó szellemiségnek, akaratnak. Mi megmaradunk 48-asoknak és 56-osoknak. Magyaroknak, halasiaknak és szabadságszeretőknek. A demokrácia csak a néppel együtt valósítható meg - mi ebben hiszünk. Számtalanszor bizonyságot tettünk erről. Mélységesen megvetni tudjuk azokat, akik mindezt nem vallják. Ha összefogunk a székházak ügyében, lesz erőnk ahhoz is, hogy mielőbb mellőzhessük nevének emlegetését annak és a hozzá hasonlóknak, akik '56-ot, ezt a magyar és világraszóló eseményt egyszerűen - még mindig büntetlenül - "lejárt, idejétmúlt kupléként" jellemezhessék.

Kívánjunk egymásnak (a jövő évre) - nem a száműzöttek érzésével - magyar, halasi, független boldog karácsonyi ünnepeket.

Nagy Szeder István

Az írás lelőhelye: Műhely Napló, 1990. december 21. (A Halasi Városi Ifjúsági Műhely kulturális lapja 1989-1995 között jelent meg.)