Zelei Miklós

A halasi norma

1956. november 1-jén Nagy Szeder István javaslatának megfelelően referendum jellegű szavazást tartottak Kiskunhalason. Nem személyekre, hanem a négy koalíciós pártra: a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártra, a Magyar Dolgozók Pártjára, a Szociáldemokrata Pártra és a Nemzeti Parasztpártra szavaztak. Mintegy 16 000 választásra jogosult szavazott. Több mint 12 000 választó az FKgP-re adta voksát. A Szociáldemokrata Párt körülbelül 15, a Nemzeti Parasztpárt 6, a Magyar Dolgozók Pártja 4 százalékot kapott.

A halasi norma

Adategyesítés

A boldog ember

A Mérnök urat 1985 tavaszán ismertem meg. Abban az időben, amikor először hazakerestem a városban, ahol - Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei redemptusivadékként - 1948. november 8-án születtem. Nagy Szeder István kapuját kinyitva, egy másik világba léptem. Egy másik Magyarországra, egy másik történelembe. Akkor döntöttem el, hogy könyvet írok róla, arról az emberről, aki abban az időben csak kevesedmagával védte ennek a másik Magyarországnak a földjét, egét, vizeit és szabad szellemét; 1985 áprilisában, júliusában és augusztusában készítettem vele az életútinterjút, magnón és jegyzetekben rögzítve, amit elmondott. A Mérnök úr őzött, mégpedig a halasi nyelvszokás szerint, amely a szegeditől és a hódmezővásárhelyitől egyaránt eltér. Ebben a könyvben azonban nem egységes az ő-zés. A XX. század második felének nagy nyelvi integrációjában az ilyen jellegű nyelvszokás már attól függően is változott, hogy kivel beszélt valaki. Meg attól is, hogy akivel beszélt, az meghallotta-e az eltérést. Volt-e rá füle? Tradicionális közösségek felbomlásáról is beszél a Mérnök úr életének könyve. E nyelvi különösség is a bomlás jele.

Jártam 1985 nyarán Halast és környékét, Fölsőszállás, Alsószállás, Pirtó, Zsana, Bogárzó, Pusztamérges, Kígyós, Rekettye dűlőit, ismerkedtem a pusztai magyarokkal, gyűjtve az ő elbeszéléseiket is, amelyeknek egy része ugyancsak benne van e könyvben, mert Nagy Szeder István története közösségének a története is. E történetek egymást kiegészítve, egymásnak sorstükröt tartva mutatják meg kommunitás és tagjai életét.

Nagy Szeder István a hőse ennek a közösségnek. A hőse volt akkor is, amikor vérei, magukat kun ridegpásztorok utódainak valló hív katolikusok és nyakas kálvinisták, rémülten mentek át a túloldalra, nehogy a hatalom előtt gyanúba keverje őket találkozásuk a Mérnök úrral.

1985 őszén fölgyorsultak az idők. Összes munkaerőmet lekötötte az időszerű újságírás. Azt hittem, reméltem és sejtettem, hogy a közelébe juthatunk a másik Magyarországnak. Átléphetjük a határát. Ott élhetünk.

Hogy lehetünk.

Azután, úgy 1989 végétől, éreztem, 1990 elejétől tudtam, hogy mégse. Nem lehetünk. És ebben a nemlétben kezdett egészen közelről láthatóvá válni Nagy Szeder Istvánnak és üzenetének jelentősége. Először részt vettem egy róla beszélő dokumentumfilm forgatókönyvének a megírásában, azután pedig - amikor már újra nem voltak történelmi pártok a magyar Parlamentben - hozzáfogtam, hogy legépeljem a kazettákat.

Az adatokból, cserepekből, töredékekből, majdnem a feledés homályába süllyedt históriákból, elbeszélésekből, vélekedésekből és észrevételekből összeállt Nagy Szeder István rendkívüli életének története. Soha nem szoktam jellemezni azokat az embereket, akikről írok. Jellemezzenek mindenkit a szavai, a tettei. Most mégis kivételt teszek. Én is annyi ellentmondó állítást hallottam és olvastam róla, hogy úgy vélem, helyes, ha melléjük - vagy éppen szemben velük - leteszem, amit én gondolok: Nagy Szeder István szeretetlényegű ember volt; romantikus lélek, aki abban lelte örömét, ha másokkal, akár ellenfeleivel is, jót tehetett. Volt bátorsága ahhoz, hogy saját törvényei szerint éljen, ez volt az ő boldogsága.

A Mérnök úr, amikor önéletrajzot írt, igyekezett szétcsoportosítani az adatait, hogy a tények, az események ne világítsanak egymás mellett a papíron, a korántsem biztos, hogy jóindulattal vizslató tekintetek előtt. Most megértettem, mi az adategyesítés, amikor egy személy különböző csoportosításokban fellelhető adatait összerendezem, megteremtem köztük a kapcsolatokat - ami lényeges, új következtetések levonására ad lehetőséget.

a szerző

Nagy Szeder István életútja

Nagy Szeder István FKGP-politikus, kiskunhalasi intézőbizottsági és választmányi tag, pártelnök, országos nagyválasztmányi tag, országgyűlési képviselő, építész- és földmérő mérnök, helytörténeti kutató.

Nagy Szeder István és Erdélyi Emília Mária elsőszülött gyermeke.

Magyar állampolgár. (Osztrák-Magyar Monarchia, Magyar Népköztársaság, Magyar Tanácsköztársaság, Magyar Királyság, Magyar Köztársaság, Magyar Népköztársaság, Magyar Köztársaság.) Egész életében kiskunhalasi lakos maradt.

Vagyoni állapota: 2035 négyszögöl szőlőingatlan ráeső 1/60-ad része, azaz 35 négyszögöl. Alkalmazottja soha nem volt.

Négy testvére: Lajos, Emília, Gizella és Vilma.

Született: Kiskunhalas, 1907. március 8.

1913-1917. Elvégezte az elemi iskola négy osztályát.

1917-1925. Elvégezte a református gimnázium nyolc osztályát, és ugyanott érettségi vizsgát tett.

1925-1928. A Magyar Királyi József Nádor Műegyetem és Közgazdaság-tudományi Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatója.

1926. A halasi városi mérnöki hivatal szakdíjnoka. Munkaköre: magasépítmények, utak tervezése, költségvetési kiírása, térképezés, birtokrendezés, kisajátítási ügyek, építési engedélyek kiadása.

1928-1930. A pénzügyi palota építkezésének műszakivezető-helyettese volt.

1930. Belépett a Gaál Gaszton-féle Független Kisgazda Pártba.

1931. június 28-30. Országgyűlési választások. Gömbös Gyula győzelmének érdekében Halason a szavazás végét kimondva sok ezer ellenzéki szavazót megakadályoztak a voksolásban. A csendőrszuronyokkal szemben a jogtipró intézkedés ellen az első sorban tüntetett.

1931-1932. Jogi tanulmányokat folytatott Szegeden, a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen. Anyagiak hiányában nem fejezhette be.

1933-1935. Folytatta tanulmányait a Magyar Királyi József Nádor Műegyetem és Közgazdaság-tudományi Egyetem Építészmérnöki Karán.

1934-1936. Többedmagával legálisan ellenzéki lapot jelentetett meg. ("Megjegyzem, hogy 1936-ban politikai okok miatt bocsátottak el, fél illegális újságot adtunk ki, az Igaz Szót, s abban támadtuk a polgármestert. Az újság független volt a Kisgazdapárttól, önálló kezdeményezésem.")

1934. július 26. Házasságot kötött Bálint Annával.

1936. február 26. A Kiskunhalasi Takarékpénztár id. Nagy Szeder Istvánéknak mindenét elárvereztette, még id. Nagy Szeder könyvtárát is. A Takarékpénztár elnöke Dr. Fekete Imre (1894-1970) a város polgármestere (1930-1939) volt.

1936. Az Igaz Szó kiadásában vitt szerepe miatt a rendőrség meghurcolta.

1936. december 28. Dr. Fekete Imre polgármester(-bankelnök) ellenzéki magatartása miatt, fegyelmi eljárás nélkül, minden anyagi igényének elvesztésével, "szolgálati engedetlenség jogcímén", azonnali hatállyal eltávolította a városi mérnöki hivatali szolgálatból.

1937. A gazdasági iskola igazgatói épületének tervezője és építésének műszaki ellenőre volt.

1937. Az év végén karhatalommal utcára tették id. Nagy Szeder István özvegyét és egész családját.

1938. Vitéz Endre László (1895-1946) Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja és Keresztes-Fischer Ferenc (1881-1948) (1929-ig Fischer) belügyminiszte jóváhagyta a dr. Fekete Imre polgármester által kezdeményezett jogtalan elbocsátó határozatot. (A CV 1937-re teszi ezt a dátumot, minden bizonnyal tévesen: vitéz Endre László 1938 januárjában lett a vármegye alispánja, Keresztes-Fischer Ferenc pedig 1938 májusától ült bele újra a belügyminiszteri bársonyszékbe, amelyből 1935. márciusban állt föl.)

1940. május 3. Építészmérnöki oklevelet szerzett.

1941. augusztus 6.-október 15. Póttartalékos honvédként katonai szolgálatot teljesített a kunszentmiklósi 43. számú honvéd-kiegészítő parancsnokságon, címzetes őrvezetőként szerelt le.

1943. Áthelyezték a szegedi 5. utászezred állományába. Sikerült kibújnia a különleges különítményben való szolgálat alól.

1943. Dr. Kathona Mihály (1892-1959) polgármester (1939-1944) vitéz Endre László utasítására bűnvádi eljárást indított ellene a budapesti törvényszéken.

1944. október. Nem tett eleget a nyilas katonai behívónak.

1944. október. Az újjáalakított FKGP kiskunhalasi szervezete nagyválasztmányának tagjává és intéző bizottságának elnökévé választották.

1945. március. Részt vett a földosztó iroda megszervezésében.

1945. április. A hónap első felében nyolc-kilenc napra Halason elzárták.

1945. április 17. Feleskették a demokratikus néphadseregben.

1945. május. Felkérték az FKGP kiskunhalasi szervezetének vezetésére.

1945 nyara. Megválasztották az FKGP kiskunhalasi szervezete elnökének, bekerült a vármegyei és az országos nagyválasztmányba.

1945. november. Az FKGP sikere a helyhatósági választásokon.

1947. augusztus 31. Az országgyűlési választásokon a Magyar Függetlenségi Párt (Pfeiffer-párt) listáján bejutott a parlamentbe. (A korszaknak a diktatúrába száguldó hatóságai és állami intézményei nagy súlyt helyeztek arra, hogy mindent dokumentáljanak, pecsételt papírokkal igazoljanak és bizonyítsanak. Ugyanakkor mindezek elemi szabályait is tudatosan áthágták. Így fordulhatott elő, hogy a korabeli országgyűlési forrásokból dolgozó tanulmánykötet nem tudta megállapítani Nagy Szeder István születési évét.)

1947. november 20. Mandátumát az Országos Választási Bizottság törvénytelenül megsemmisítette.

1947. november 22. Letartóztatták. Először Kecskemétre hurcolták, majd Budapestre, az Andrássy útra, a Mosonyi utcai toloncházba, végül a Budaörsi úti Központi Internálótáborba.

1948. december 4. Kiszabadult az internálásból, néhány hétig Budapesten volt rendőri felügyelet alatt, majd hazaérkezett Kiskunhalasra, ahol rendőri felügyelete folytatódott.

1950. április 3. Feloldották a ref alól.

1956. október 30. Bekapcsolódott a forradalom eseményeibe. (Különféle források, például a Kiskunhalas Almanach és hivatalos iratok október 29-re teszik e dátumot. Nagy Szeder István azonban irataiban és a CV-ben ragaszkodik október 30-hoz.)

1956. november 1. Javaslatának megfelelően referendum jellegű szavazást tartottak Kiskunhalason. Nem személyekre, hanem a négy koalíciós pártra: a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártra, a Magyar Dolgozók Pártjára, a Szociáldemokrata Pártra és a Nemzeti Parasztpártra szavaztak. Mintegy 16 000 választásra jogosult szavazott. Több mint 12 000 választó az FKgP-re adta voksát. Az SZDP körülbelül 15, az NPP 6, az MDP 4 százalékot kapott.

1956. november 3. Vezetésével újjáalakították az FKGP-t.

1956. november 23. Gyertyás megemlékezést szervezett a forradalom kitörésének egyhónapos évfordulóján.

1956. december 20. A halasi iskolások 700 db 3-5 kilós karácsonyi élelmiszercsomagot küldtek Pesterzsébetre a Kossuth Lajos Reálgimnázium, a Vörösmarty és Török Flóris utcai általános iskolák, illetve a VIII. kerületi Práter utcai általános iskola tanulóinak.19 Az ajándékozás szervezője Nagy Szeder István volt.

1957. január 13. Irányításával 16 vagon adományt szállítottak a pesterzsébeti Pacsirtatelep rászorult munkáscsaládjainak.

1957. február 7. A lakásán őrizetbe vették. (A Kiskunhalas Almanachban és néhány hivatalos iratban, köztük a Legfelsőbb Bíróság 1958. november 25. Bf. III. 3681/1958/20. számú másodfokú ítéletében február 5. szerepel az őrizetbe vétel napjaként. A CV, az iratok többsége és Nagy Szeder István szóbeli visszaemlékezése szerint azonban február 7-én vitték el.)

1957. augusztus 18. A Bács-Kiskun megyei Ügyészség, Deák András megyei ügyészségi ügyész és Szabó Sándor megyei ügyész elkészítette Nagy Szeder István és társa, Péter Balázs ellen "népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettében" a vádiratot (1957. Tük. Bül. 02. Titkos!).

1958. március 24. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság Dr. Berényi György tanácsa (Somogyi Sándor, Nagy Istvánné ülnökök) B. IV. 1455/1957/10. sz. ítéletével a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával 3 év börtönre, teljes vagyonelkobzásra ítélte, 5 évre eltiltotta a közügyektől, 2 évre kitiltotta szülővárosa és a Kiskunhalasi járás területéről. (Péter Balázs [Kiskunhalas, 1915.-Budapest, 1968.] II. r. vádlottat 1 év 6 hónap börtönre, 1000 Ft vagyonelkobzásra ítélte, és 3 évre eltiltotta a közügyektől.)

1958. november 25. A Legfelsőbb Bíróság Dr. Tordai Gyula tanácsa (Dr. Miess Egon bíró, Dr. Raskoványi János előadó bíró) Bf. III. 3681/1958/20. sz. ítéletével másodfokon mérsékelte a büntetését 2 évre és 4 hónapra, 3 évre egyes jogoktól eltiltásra, 1000 Ft vagyonelkobzásra. (Az ítélet indokolásából: "Kétségtelen, hogy az I. r. vádlott nem önként, hanem a helyi tanács felkérésére lépett a tömeg elé. Amikor azonban felismerte, hogy a tanács nem ura a helyzetnek, felébredt benne a korábbi kisgazdapárti politikus szellem. [Ellentmondás az állításban! Hogy a politikai nehézségekkel megbirkózni nem képesek, azt maguk a kommunisták jelentették ki, egyrészt erre utaló tettükkel, amikor küldöttségük felkerekedett Nagy Szeder Istvánhoz, másrészt szavaikkal, amikor odaérkezve segítségéért könyörögtek. - Z. M.] Törvényellenesen többpártrendszerre választást javasolt. Mint a politikában jártas ember, parlamentáris színben igyekezett feltüntetni a választást. Tudta jól a vádlott, hogy az ellenforradalmi légkörben egy ilyen választás milyen következményekkel járhat, és a többpártrendszer ellenforradalmi program. A vádlott cselekménye tehát ott csúszik át ellenforradalmi útra, hogy politikai fejlettsége mellett felismerte az általa javasolt választás következményeit. Ezt támasztja alá a vádlott ama kijelentése is, hogy a kommunisták nem bírnak megbirkózni a politikai nehézségekkel. A vádlottak [Péter Balázs II. r.] által végrehajtott választás az elkövetés helyén megbontotta a munkás-paraszt szövetséget és olyan helyzetet teremtett, ami rövidesen a helyi államhatalmi szervnek, a tanácsnak félreállítását eredményezte volna, ha nem következik be 1956. november 4-én az ellenforradalom fegyveres leverése. [...]

Az I. r. vádlott tehát nem előre kiépített szervekkel és nem előre tervszerűen kidolgozott határozott céllal készült fel az ellenforradalom nyújtotta lehetőségek kihasználására. A vádlott az adott körülmények között, azokhoz mérten cselekedett akkor, amikor a tüntető tömeg elé lépett és a többpártrendszerű választás hangoztatásával a tömeget lecsillapította. A szervezkedésnél a céltudatos kollektív tevékenységben résztvevők szerepe tudatosan tervszerű és célratörő, az abban résztvevők egymáshoz kapcsolódása szoros. Mindezek a tényelemek jelen bűnügyben nem ismerhetők fel. Vádlottak az országos méretű ellenforradalom helyi mozgalmába kapcsolódtak bele, kínálkozó alkalomszerűleg, és ha nem is erőszakos eszközökkel, de a helyzeti előnyeik felhasználásával olyan tevékenységet fejtettek ki, mely lényegében az ellenforradalom célkitűzéseit segítette elő, mert az elkövetés helyén lefolytatott választással a helyi államhatalmi szerv további zavartalan működését akadályozták. [...] a BHÖ. 1. pont. (2.) bekezdésben meghatározott, népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettének tényelemeit valósították meg. [...]

Kétségtelen, hogy Nagy Szeder István I. r. vádlott cselekményének tárgyi súlya igen kiemelkedő. Alkalmas volt arra, hogy a dolgozók tisztánlátását még jobban megzavarja, mint az akkori események, és a munkás-paraszt szövetséget megbontsa. Helyileg segítette az ellenforradalmat, azonban nem erőszakos módon. Viszont több irányban értékes pozitív magatartást tanúsított. Fellépésével megakadályozta a forradalmi bizottság megalakulását, a fegyveres ellenállás megszervezését, amikor a katonaság közt is az ellenforradalmi erők kerültek felszínre. Megakadályozta a tömeg részére a fegyverek szétosztását. Nem tett intézkedést a tanács VB elmozdítására. Fellépésével megszűntek az atrocitások, a városban november 4-ig rend és nyugalom uralkodott." [A gondolatkerülő hivatali bikkfanyelv nem kevesebbet állít, mint hogy 1956. november 4., a kommunista hatalom visszavétele óta, a városban nincs rend, nyugalom. - Z. M.])

1958-1959. A szabadulása előtti hónapokban a Belügyminisztérium közvetlen felügyelete és irányítása alatt álló, a Budapesti Országos Börtönben (Kozma utca) működő, az ország összes börtöneire és rabgazdaságaira kiterjedő, felmérési, tervezési, műszaki ellenőrzési munkakörrel bíró Mérnöki Tervező Iroda műszaki vezetője volt.20

1959. április 8. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1959. évi 12. sz. részleges közkegyelmi rendeletének 2. §-a alapján szabadult a Budapesti Országos Börtönből. (A Fővárosi Bíróság II. sz. bizottságának 433/1959. sz., 1959. április 7-én kelt határozata a 2 év 4 hónap büntetést, amelyből Nagy Szeder István 2 évet, 2 hónapot és 3 napot kitöltött, 1 évre és 2 hónapra csökkentette! Az elítéltet pedig 1959. április 7-én szabadlábra helyezte. Ehhez képest el kellett viselnie még másfél nap börtönt. A határozat jobb alsó sarkában Nagy Szeder István kézírásával ez olvasható: "Szabadultam: 1959. IV. 8. 12.45 óra". És valószínűleg rögtön hazaindult, mert a Városi és Járási Rendőrkapitányság, Kiskunhalas pecsétje már másnap igazolja: "Jelentkezett!")

1961. december 1. - 1963. október 31. A Kiskunmajsai Vegyes- és Építő Kisipari Termelő Szövetkezet dolgozója mint műszaki vezető.

1963. november 1. A Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat mérnöke.

1966. Elutasították mentesítési kérelmét.

1969. Mentesítették a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. A mentesítés azonban rehabilitációnak nem tekinthető, mivel az elítéltet a büntetés polgári jogi következményei (például vagyonának elkobzása) alól nem oldotta fel.

1974. Novemberben befejezte kiskunmajsai munkavállalói tevékenységét, magántervezői engedélyt kapott, műszaki tanácsadóként működött a Kiskunhalas és Vidéke Sütőipari Vállalatnál.

1976. Nyugdíjba vonult.

1988. március 5. Kiskunmajsán részt vett és felszólalt a Magyar Demokrata Fórum első falusi szervezetének alakuló gyűlésén. (Kiskunmajsa egy évvel később lett város.)

1990. Megalapította a Halasi Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Pártot, amelynek elnöki tisztét is betöltötte.

1991. augusztus 20. Szülővárosa díszpolgárául választották.

Meghalt: Kiskunhalas, 1994. július 26. ("Nagy Szeder István érezte, hogy mennie kell, és ő azon a napon akart meghalni. Nála minden cselekedet, minden megnyílvánulás tudatos volt. Nem bízott semmit a véletlenre. Halálos ágyán tisztáztuk, hogy kedden lesz július 26. Ezt a napot mindenképpen szerette volna megérni, hiszen szeretett felesége, Bálint Anna névnapja, valamint házasságkötésük 60. évfordulójának napja. Naptárat kért, hosszasan vizsgálta, mintha beprogramozta volna magának a keddi napot. Ezután már ritkán tért magához, majd kedden, 26-án visszaadta lelkét Teremtőjének, aki irgalmasan engedte neki megérni a jeles napot. [...] Két évvel élte túl kedves, öreg tölgyfáját, amely az egykori Professzor-, később Népszigeten a Nagy Szeder család tulajdonát képezte. Sokszor siratta a megcsonkolt, megalázott, megnyúzott tölgyet, talán saját megaláztatásai szimbólumát látta benne. Hogy mennyire kötődött ezekhez a fákhoz, hagyományuk is bizonyítja, hisz minden családtag koporsóját a róluk szedett ágak díszítik. [...] Egyedül hűséges felesége tartott ki mellette, állhatatosan kilincselve, fizetve, hősiesen helytállva. Nagy Szeder István erre mindig meghatódva és tisztelettel emlékezett vissza. De azt is gyakran mondogatta: >Hogyan volt bennem erő, hogy végigcsináljam, mikor a parasztok cserben hagytak? Negyvenhárom börtönt jártam meg. Sokszor kételkedtem is. Megérdemli ezt a nép? De látva, hogy a többség tisztességes, csak iszonyúan fél, ez mindig új hitet adott.< [...] Idézem, mert őrá is helytálló, amit Szilády Áron mondott egy ravatalnál: >Aki ismerte, szerette, aki nem szerette, nem is ismerte.<" [Pajor Kálmán gyászbeszéde Nagy Szeder István fölött a halasi katolikus temetőben, 1994. augusztus 3-án.])

Se jobb, se bal

Ennek a rendszernek lett volna módja sok mindent másképp csinálni. És akkor igazsággal lehetne állítani, amit folyton ismételgetnek, hogy egységes ez a nép. De hiába mondja Kádár János is, hogy milyen egységben vagyunk.

Hallottam én ezt az egységet 1942-ben is, amikor Kállay Miklóst március elején kinevezték miniszterelnöknek, és kiállt, hogy ilyen egységes még sose volt a magyar! Akkor elkáromkodtam magam, pedig nem szoktam.

Na, megette a fene.

Hát hol itt az egység?

Gömbös Gyulát is hallottam, amikor azt mondta, hogy egy okos ember elég!

Ezt mind hallottam.

És nem igaz, hogy utoljára.

Lesznek még, akik ezt elmondják majd néhányszor. De mibe kerül ez? Ezek a jelszavak? Amik nem igazak, amiknek nincs tartalmuk. Kállay is elmondta még 1943. Szent István napján is, hogy milyen egységes a magyar, aztán 1944. március 19-én már meg is szálltak bennünket a németek. Csak ennyi történt.

Egységben vagyunk?

Jó volna, ha így volna.

És ha lehetne így!

De ezekkel a tökfilkókkal, akik itt lent vannak általában, ezekkel nem lehet egységben lenni. Ezeknek eszük ágában sincs az egység. Ha megkérdeznénk tőlük, mi az egység, meg se tudnák fogalmazni. Ha Tánczos Sándort, a mostani tanácselnököt, vagy az elődjét, Vincze Ferencet megkérdeznénk, hogy állunk ezzel az egységgel?

Maguk mit értenek ezen?

És hogy van ez Halason kitöltve?

Hát meg se tudnának mukkanni...

Nem elég azt mondani, hogy Halast építjük.

Mit romboltunk le?

És itt nem csak a nádtetejű házakra gondolok, meg a református temető szétdúlására. Hanem arra, hogy a hagyományokat tisztelve is megújult volna az ország is, meg Halas is. Mert nem két-háromszáz éves város ez, hanem néhányszor már korábban is megújult. Állítom, hogy megújult volna most is. Nem lett volna talán tízemeletes ház. Talán jobb is lett volna. De a kommunizmus a nyakába vötte, hogy senkinek semmije, eddig senki semmit nem tudott, és majd ô megmutatja!

A vége mi lett?

A végén nem a kommunizmus adja meg az építési lehetőséget, hanem az, hogy te tudsz-e pénzt összekaparni. Most már kotkodácsolják, hogy a fiatalok be se tudnak lakásra fizetni. Már a beugró pénzt se tudják összekaparni. Eddig még a szülők innen-onnan összeszedték, most már nem tudják.

Hát akkor eljutottunk megint a kapitalizmushoz, nem?

Csak nem abban a formában, hanem még rosszabb az eredmény.

Erre se tudnának a tanácselnök urak mit mondani, ezeknek csak kenyér, megélhetés a pozíció. Slussz. Ezért vagyok én a rossz. A Forrásban az is ott van, az is egy jó megjegyzés, egy kommunista mondja, vezetőember, hogy nincs itt semmi baj, csak az, hogy az én fejemben több van, mint az övékében együttvéve. És persze, hogy agyon vannak sértve!

Apám is az egész életét végigdolgozta, Halas történetét megírta hét kötetben, meg a ménku tudja, mi mindent megcsinált még. A vége az volt, hogy semmi támogatás, elárvereztettek mindenünket, s ilyen körülmények között is még mindig igyekezett valahogy kiadni a könyvét. És akkor, megmutathatom, ilyen rakomány, ahogy a halasiaktól postán jöttek vissza a könyvek.

Hogy nem veszi át, nem veszi át!

Apám szellemében és magatartásában határozott ellenzéki ember volt, 1913-ban részt vett a köztársasági mozgalomban, amiért súlyos büntetésre ítélte a makói törvényszék. Azután behívták katonának, és vitték a háborúba. A tizennégyes háborút végig benntöltötte, a legkülönbözőbb frontokon szolgált, és gyógyíthatatlan betegséget szedett össze, mire hazakerült végre. Apai ágon a családunk, pedig csak első unokatestvérig számítom, tizenegy férfit veszített a két világháborúban.

És hány embert veszített a nép! Pedig itt nem volt se jobb, se bal. Se nyilas uralom, se vörös uralom. Először az egyiket ültették a nyakunkra, aztán a másikat, vöröset, fehéret, mikor melyiket.

Átvonulóban voltak 1919-ben itt a fehérek. Szeged és Siófok között itt volt Halas alatt meg Tompa között egy sáv, amelyikben nem voltak se szerbek, se románok. A franciák Szegeden szabad elvonulást adtak a fehéreknek, és ahogy itt Halason jöttek körösztül, a neveket honnan kapták, kiktôl kapták, honnan volt tudomásuk, hogy kik voltak a vörös vezetők, azt nem tudom, de összefogdostak itt egy Kovács nevűt, Kovács Sándort, Brinkus Lajost, egy ügyvédet, dr. Paprika Antalt, Míg G. Károlyt, Dénes Marcellt, Szűts Józsefet, Huber Oszkárt - ez nem idevaló volt - meg Kocsis Lajost. Kocsira pakolták őket, és mindet kivégezték.

Szűts József tanító 1911-ben került Halasra, a hatodik osztályos fiúkat tanította, egy irtózatos goromba fráter volt. Félt tôle az egész iskola. Tudom, ott jártam a központi iskolába. Katonatiszt volt előtte, ki tudja, hogy sodródott bele a munkástanácsba, ő volt az elnöke. Na, őt is föltötték a kocsira.

Halason végezték ki őket, ezt a Míg G.-t kivéve, őt elvitték Kecelre, és ott kötötték föl. A történetet egy volt kubikosomtól tudom, régi szocialista az öreg, meg kéne csípni, él-e még. Ő mondta el, ne csudálkozzunk, hogy elvitték a fehérek Kecelre a Míg G. Károlyt, és fölkötötték.

Miért vitték el?

Mert Míg G. Károly Halasról a direktórium vagy a munkástanács részérôl volt Kecelre kiküldve, hogy ott rendet kell csinálni, volt ott egy csomó kivégzés, és fölakasztatta az egyik fehér tisztnek az apját, aki aztán itt vonult körösztül.

Hát persze, amikor megtudta a tiszt, hogy ki tette, visszafordultak érte, elvitték Kecelre, és ugyanarra a fára fölakasztották. Így mindjárt más. Én nem akasztottam volna föl.

Mert az apját fölakasztatta, ott általában már nem sokat gondolkozik valaki, pláne egy egyszerűbb ember. Viszi, gyerünk! Különösen azokban az 1919-es augusztusi első napokban egy hangulat volt, hogy bosszút köll állni. Én úgy gondolom, nem köll bosszút állni. Láttam én '56-ban itt, hogy mi van. Itt is az lett volna. Neki voltak vesződve az emberek. Kihúztam a vezetőket a bajból, utána börtönbe zártak. Ma se tudom, mivel indokolják azt, amit csináltak. Az ő börüket mentettem meg.