A halasi norma
1956. november 1-jén Nagy Szeder István javaslatának megfelelően referendum jellegű szavazást tartottak Kiskunhalason. Nem személyekre, hanem a négy koalíciós pártra: a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártra, a Magyar Dolgozók Pártjára, a Szociáldemokrata Pártra és a Nemzeti Parasztpártra szavaztak. Mintegy 16 000 választásra jogosult szavazott. Több mint 12 000 választó az FKgP-re adta voksát. A Szociáldemokrata Párt körülbelül 15, a Nemzeti Parasztpárt 6, a Magyar Dolgozók Pártja 4 százalékot kapott. |
 |
Könyvek | | Színház |
|
 |
A halasi norma |
Tudomásomra jutott, hogy egy bizonyos magyar író, Z. M. otthonában sugárzó anyagot rejteget. Az anyag veszélyességére jellemző, hogy egyetlen terjesztő sem vállalja áruba bocsátását. Érthető. Ugyanis ebben az anyagban ott izzik egy sugárzó személyiség alakja, Nagy Szeder Istváné, "aki abban lelte örömét, ha másokkal, akár ellenfeleivel is, jót tehetett". Kétségtelen, hogy az agresszíven burjánzó gyűlölet-sejtekre ez a "szeretetlényegű ember" valóságos veszélyt jelent. Igaz volta felfakaszthatja, szétrobbanthatja a rosszindulatú hazugságdaganatokat. Érthető tehát, hogy minden hazug gyűlöletrendszer megtette vele szemben az óvintézkedéseket. Nézzük sorba. 1931 júniusában szót emel a választások tisztaságáért. Szembe találja magát a Gömbös-rendőrség szuronyaival. 1945-ben szívvel-lélekkel azon munkálkodik, hogy a nincstelen parasztság törvényesen földhöz jusson. Letartóztatják, mondván: "Szabotálja a földosztást." Halason és környékén úgy szervezi újjá a kisgazdapártot, hogy az máig az igazi demokrácia fénylő példája, "a halasi norma". 1947 novemberében a demokratikus rend megdöntésének kísérlete miatt letartóztatják. 1956. október 30-án föllépésével megakadályozza, hogy a nép véres elégtételt vegyen. "November 4-én jöttek be az oroszok Halasra. Reile Géza és a pártbizottság vezetői, meg Topor István járási első titkár eljöttek ide hozzám, megköszönték, hogy ezekben a napokban egy kommunistának sem történt semmi baja, és azt mondták, hogy ők is hasonlóképpen fognak cselekedni. 1957. február 7-én este fél 9-kor csöngettek... Ma sem tudom, mivel indokolják azt, amit csináltak velem. Az ő bőrüket mentettem meg... Az ember csak jót csinál, és becsukják. Miért?" Nagy Szeder István sorsában Német László szavai elevenednek meg: "Értelmiségi embernek lenni mindig az volt és az lesz: segítetlenül segíteni, és megértetlenül megérteni. S ez nem is olyan borzasztó, egyszerűen szellemi." Zelei Miklós azt írja könyvében, hogy "Nagy Szeder István kapuját kinyitva egy másik világba léptem. Egy másik Magyarországra, egy másik történelembe". Aki viszont kinyitja Zelei könyvét, az előtt lapról lapra egyre teljesebben tárul fel ez a "másik világ", az "új ember" világa, azé "aki Isten képére igazságban és valódi szentségben teremtetett" (Ef 4,23). Nagy Szeder István szeretetet sugárzó egyéniség. E sugárzásnak nincs felezési ideje, örök érvényű. Pusztítja a régi embert, hogy megszülethessék az új. (Zelei Miklós: A halasi norma - GM&Társai Kiadó) Zatykó László |
