 |
Könyvek | | Színház |
|
 |
Nyitólap |
Dr. Bordódy megsemmisülve üldögél irodájában : - Talán még Tajvan is. Trillácska belibeg: - Kék tó, tiszta tó. Dr. Bordódy: - Trillácska! Trillácska: - Pardon, génfőmérnök úr. Máris írom. Dr. Bordódy: - A miénk lett volna Thaiföld, Vietnám, Dél-Korea, Kína, Japán, ez csak természetes. És talán még Tajvan is. Trillácska: - Talán még Tajvan is. Dr. Bordódy: - Tajvan is?! Trillácska sírósan : - Talán. Dr. Bordódy: - Trillácska, mióta dolgozik maga mellettem? Trillácska: - Már nem is emlékszem, génfőmérnök úr. Először azon dolgoztunk, hogy lehet egyéni gazdából téeszparasztot tenyészteni, aztán a téesztagból Európai Uniót tűrő családi gazdát nemesítettünk, most meg a (Hüppögve.) paradicsom. Dr. Bordódy: - .paprika. A paradicsompaprika, Trillácska! Bizony. De nem ezt akartam magának mondani, hanem! Trillácska: - Hanem? Dr. Bordódy: - Hogy maga ez alatt az idő alatt egyre hülyébb lett, egyre butább. Ha minden évben, ahogy hülyült, Trillácska, húztam volna a talpa alatt egy vonalat, már előbújtunk volna Washingtonban. Tudja, Trillácska? Trillácska: - Tudom, génfőmérnök úr. Dr. Bordódy: - Akkor jó, Trillácska. A beismerés sokat ér. A hűség az minden. Maga semmit nem ér, Trillácska, csak az a rettenetes nagy hűsége, amiatt tartom itt. Hol a tanársegédnő? Trillácska: - A géntanársegédnő? Dr. Bordódy: - Pontosan. A tanársegénnő. A génalmérnökasszony. A génalma Évája. Hűség, hűeség, mely rokon fogalmak. Éva: - Itt vagyok, itt vagyok, drága főnököm. Dr. Bordódy: - Éva, ez meg kinek az ötlete volt?! Éva: - Ha sikerült, az igazgató úré, ha bedőlt, az enyém. Dr. Bordódy: - Trillácska, segítsen a génalmérnöknőnek. Trillácska: - Miben? Dr. Bordódy: - Történelmünk legtragikusabb dátumai? Na? Hadd hallom. Gyerünk, gyerünk, bevallani a múltat, mert ha én olvasom a fejetekre, hírmondó se marad belőletek. Trillácska: - 1222, a tatárjárás. 1526, mohácsi vész, 1920. június 4. Dr. Bordódy: - Trianon nem számít, doppingolt a kisantant. Trillácska: - Akkor? Dr. Bordódy: - Akkor, akkor, mikor? A kereskedelmi igazgatónak is már régen itt kéne lennie. Továbbá fázom is. Fűtés! Fűtő a pincéből bújik elő, bundában, kucsmában. Mindenkire ráad egy bekecset vagy sálat, kesztyűt : - A minisztérium lecsavarta a hőfokszabályozót. Hiába! Én lapátolom a szenet a kazánba, tisztelt igazgatóság, lapátolom. De bent a kazánban egy hatalmas nagy ember támaszkodik egy szívlapátra, vigyorog, keménykalap a fejében, fehér ing, nyakkendő. És ha én a kazánba bedobok egy lapát szenet, ő kidob kettőt. Így nem lehet dolgozni! Férfimunkán egy gyenge nőnek. Kereskedelmi igazgató hatalmas dossziékkal érkezik : - A jégvirágprojekt, a sivatagi rózsa. Fűtő elragadja a dossziékat : - Ez is jó lesz a kazánba. (Kesztyűt, sálat ad a kereskedelmi igazgatóra.) Már itt se vagyok. (Eltűnik a pincében.) Trillácska a telefonokat próbálgatja : - Már a mobilokat is kikapcsolták. Dr. Bordódy: - Ebből is láthatják hölgyek és urak, milyen cipőkben. Kereskedelmi igazgató: - .kesztyűkben. Dr. Bordódy: - .jár ma kultúra és tudomány. Mindenes Jancsi az O sole mió t dalolva bejön : - Én csak azért jöttem, hogy már menjek is. Ahogy szoktam. Dr. Bordódy: - Szaladj, Jancsi fiam, a minisztériumba. Húzzák föl a fűtést. Trillácska: - Piacgazdasági érdek. Dr. Bordódy: - Ahogyan Trillácska mondja. Pontosan! Ilyen hidegben nem lehet gondolkodni. Mindenes Jancsi: - Kit keressek? Dr. Bordódy lapozza a regisztert : - Ki az, akinek még csak egyszer ígértünk valamit? Trillácska: - A kapitalizmus építése. Dr. Bordódy: - Trillácska! Igen, a ménesfői új ember, őt keresd, Jancsi fiam, a sivatagi rózsa projekt már szinte átvágta a célszalagot, még egy negyedév kitartás, még egy negyedév türelem. Mindenes Jancsi: - Egy új telefonszolgáltatót is útba ejtek, és megkötöm a szerződéseket. (Elinal.) Fűtő feldugja a fejét : - A pincéből látom. Kereskedelmi igazgató: - Ne zavarjon! Fűtsön. Dolgozunk. Fűtő: - Jól van, na. (Eltűnik.) Dr. Bordódy: - Tehát ott tartottunk, hölgyeim és uraim, hogy ez az egész Éva ötlete volt. Éva: - Mármint mi? Trillácska: - Hát ami bedőlt! Dr. Bordódy: - A génalmérnökasszony javaslata volt, hogy a paprikát a paradicsommal egyesítsük, úgy a hazai, mint a nemzetközi piacon. Trillácska: - Export, import. Dr. Bordódy: - Pontosan. Éva: - Ahogy mondtam. A miénk lett volna Thaiföld, Vietnám, Dél-Korea, Kína, Japán, ez csak természetes. Az egész Távol-Kelet. Talán még Tajvan is. Dr. Bordódy: - Ha az a volna ott nem lett volna. Legkeserűbb dátumaink közé így besorolhatjuk 2011-et is. Kereskedelmi igazgató: - Az én javaslatom szerint kellett volna eljárnunk! És minimum a kétlábonállás stratégiáját kellett volna bevezetnünk. Paradicsomtelepeket létesíthettünk volna Japánban, paprikatelepeket Algériában. Egymástól jó messzire. Trillácska: - Hogy ne legyünk annyira kiszolgáltatva a természet kényének. Dr. Bordódy: - .és kedvének. Trillácska: - Ahogy igazgató úr szokta mondani. Dr. Bordódy: - Pontosan. Kereskedelmi igazgató: - Az eredeti terv szerint kísérleti célra kiszállítottunk. Dr. Bordódy: - Még nem tartunk ott. Az én tudományos tervem az volt, hogy a paradicsomot ne a paprikával génkezeljük egybe, hanem a házigalambbal. Ha bármi történik lent a földön, akkor föléemelkedik, felszáll, és rendben van a büdzsénk. Így meg se Tajvan, se fűtés, se telefonszámla, hanem. Éva: - A tudomány álláspontja szerint azonban a növényi és állati gének egyesítése nagyon káros az emberi egészségre. Kereskedelmi igazgató leszakad alatta a szék, amelyen ül : - Jaj! (Föltápászkodik, nézegeti a székét.) Dr. Bordódy: - Az nem káros nagyra becsült kollégánk egészségére, ha összetöri a medencecsontját?. Kereskedelmi igazgató: - .jajjajjajjajjajjajjajjaj!. Dr. Bordódy: - Mert már egy széket se tudunk vásárolni?! Tessék megnézni a világstatisztikákat! Trillácska: - Mért? Dr. Bordódy: - Trillácska! Trillácska: - Igen? Dr. Bordódy: - Maga ne nézze meg! De a tudományos és a kereskedelmi személyzet igen. Fűtő földugja a fejét : - Meg a fűtés is. Dr. Bordódy: - Világszerte olyan húsz-harminc százalék a munkanélküliség. A jobb helyeken. Ahol nem sokkal több. Mennyien éheznek? Mennyien szomjaznak? Az emberiség egy jelentős része tökéletesen fölösleges, hölgyeim és uraim. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezt a fölösleges részt lássuk el minden földi jóval. Repülő paradicsom? Szántóföldi parcellákban sarjadó csirkeláb? Amit minden ősszel kombájnnal aratnak és bálázva lőnek be a legolcsóbb közértek alsó polcaira? Falombok közt érlelődő kacsacomb? Ó, ez már igazán különleges csemege. Trillácska: - Római fazékban ropogósra. Dr. Bordódy: - Akiket nem intéz el a cunami, hölgyeim és uraim, azoknak itt vagyunk mi. Fűtő előbújik a pincéből, már nincs rajta se bunda, se kucsma : - A fagyember a kazánban egyre kisebb. Ha bedobok egy lapát szenet, már nem dob vissza egy darabot se. Hanem vinnyogva hátrál. Trillácska: - Működünk. Mindenes Jancsi átrohan a színen : - Csak ezért jöttem, hogy már menjek is! Dr. Bordódy: - Csak azért menjél, hogy már gyere is! Mindenes Jancsi: - Egyik lábam itt. Kereskedelmi igazgató: - A másikat meg vágja le a vonat. Éva: - És génnövesztünk újat neki. Fűtő: - A kiegészítőket, a segédeszközöket kérem leltár szerint vissza. (Mindenkiről lerángatja azokat a meleg ruhadarabokat, amelyeket az előbb rájuk adott. Trillácskáról eggyel többet akar lehúzni.) Trillácska: - Jaj, ne tartsunk bemutatót. Fűtő Trillácska fejébe nyom egy nagy kucsmát : - Nesze! (Visszabújik a pincébe.) Trillácska a fűtő után dobja a kucsmát : - Te dög! Dr. Bordódy: - Hölgyeim. Igazgató úr, a sivatag rózsája projekt, az konkrétan hol is tart? Kereskedelmi igazgató: - Szerződéses viszonyban állunk az észak-afrikai országokkal, hogy az egész Szaharát beültetjük rózsával. Éva: - Az önöntöző futórózsa, amelynek Ausztráliából hozattuk eredeti vetőmagját, amely a szellőrózsa és a világhírű futómadár, a strucc génhegesztésének eredményeként jött létre, de mi már sokat fejlesztettünk rajta. A struccmag a homokban hároméves fejlődési ciklus végén bújik elő. Mihelyt ez megtörtént, rikoltozva rohanni kezd a dűnék között, majd a struccok ösztöneinek megfelelően a homokba dugja a fejét. Génkezelési eljárásunknak köszönhetően már majdnem sikerült elérnünk, hogy ebben a szakaszban gyökeret eresszen, de a kísérleteinket sajnos le kellett állítanunk. Dr. Bordódy: - Felelőtlenség. Trillácska: - Nem is kicsi! Dr. Bordódy: - Miért kellett leállnunk? Éva: - Az önöntözést a tevemiriggyel oldottuk meg, ami teljes egészében a mi innovációnk. Dr. Bordódy: - Hol van? Trillácska előhúz egy nagy ládát : - Itt, többféle méretben is. Kereskedelmi igazgató: - Bokorhoz nagy, magányos tőhöz kicsi. (Erőlködnek, hogy kinyissák a ládát, de ahogy végre felcsapódik a teteje, a lendülettől az egész kiborul, és szétgurul a töméntelen összeszáradt aszalék, horpadt labdák, kifulladt lufik, repedt golyóbisok. Döbbenten bámulják.) A tevemirigy. Trillácska és a többiek fölkapnak, amennyit csak bírnak : - A tevemirigy. Fűtő bikinifölsőben bújik elő : - A tevemirigy? (Ő is fölkap egynéhányat.) Jó lesz ez is a kazánba! Már fűtök. Mindenes Jancsi keresztülvágtat a színen : - Amit én egyszer megígérek, azt legközelebb is szívesen megígérem. Hűséges fegyvertársam a feledékenység. Fűtök én is. Fűtő: - Tanulni vágyom! Igazgató úr, tervezhető jövőt szeretnék. Karriert. Trillácska: - Ott lent? Karriert a pokolban?! Dr. Bordódy: - És mi a vágya, kis Belzebabi? Fűtő: - A nap. Trillácska: - Hát persze. Fűtő: - Hát persze! A tevemirigy meg maradjon neked! (Trillácskához vágja a kezében lévő aszalékokat, s eltűnik a pincében.) Dr. Bordódy ugyancsak Trillácskához vágja a tevemirigyet : - De miért kellett leállnunk a kísérletekkel? Éva: - Eltűnt a homok. Dr. Bordódy: - Hogy? Éva: - Addig kísérleteztünk, addig kísérleteztünk, hogy a Szaharából eltűnt a homok. Trillácska: - Csak nem akartuk mondani. Kereskedelmi igazgató: - Úgy Algéria meg Tunézia, az úgy megmaradt. De a homok a Szaharából, az teljesen eltűnt. Mondjuk, úgy se volt már ára. Dr. Bordódy: - A Szaharának? Kereskedelmi igazgató: - A homoknak. Trillácska: - De most, hogy így alakult, megy föl. Dr. Bordódy: - Ó, a tevemirigy. És akkor most? Hogyan képezzünk bevételt? Hölgyeim és uraim, a tét nem kicsi. Nem csupán intézetünk sorsáról van szó, megkezdett kutatásainkról, tanítványainkról, azokról a munkahelyekről, amelyeket megbízásainkkal teremtünk, hanem sokkal, de sokkal többről. Mindenes Jancsi az ellenkező irányból átviharzik : - Ha az áfát keresztezzük a csalással. Dr. Bordódy: - Génsebészetileg közelítek a problémához! De végül is egészen pucéran arról van szó, kedves kollégák, hogy lezuhanunk-e mi magunk is a fölöslegessé vált emberek közé? És ülünk otthon, nézzük a szappanoperát, várjuk a segélyt? Szagoljuk a saját lábunk bűzét? Trillácska: - Pfúúúj. Dr. Bordódy: - Vagy maradunk az elitben? És adományt gyűjtünk a szegényeknek. Ha valahol lavina pusztított, iszaptenger mosott el falvakat, cunami söpört végig városokon, akkor egymás után huszonötször vagy százhuszonötször hívhatjuk a segélyvonalat. (Próbálgatja a mobilját.) De majd később. Trillácska is, a többiek is próbálgatják a telefont : - Süket. Süket. Lassú ez a Mindenes Jancsi, rettenetesen. Kereskedelmi igazgató: - Kértem árajánlatokat. Dr. Bordódy: - Árajánlatokat. Mire? Kereskedelmi igazgató: - De jelenleg nagyon kevés az eladó homok. Fűtő bikinifölsőben, mint az előbb : - Most már forróság van. Legalábbis ott lent nálunk. Dr. Bordódy: - Belzebabi, a felhajtóerővel. Fűtő: - Ha végigmondanám! Trillácska: - Jegyzetelem. Fűtő: - Napelemkészítő szeretnék lenni. Trillácska: - Pláne! Fűtő: - A pincéből látom. Kereskedelmi igazgató: - Hogy hol van eladó homok? Fűtő: - Egészen mást. Trillácska: - Nekünk azonban most ez a problémánk. A pince ne jöjjön az emeletre. (Belöki a fütőt a pincébe, és a nyílás fölé húzza a ládát.) Kereskedelmi igazgató: - Svájcból tudnánk nagyobb mennyiségben kiváló minőségű homokórát beszerezni. Kiszereljük belőlük a homokot, és folytathatjuk a kísérleteinket. Dr. Bordódy: - Miért nem fordítva? Kereskedelmi igazgató: - Már hogyan? Dr. Bordódy: - Hogy a megmaradt kevés homokunkat értékesítjük mint svájci órát. Kereskedelmi igazgató: - És akkor Tajvan helyett megszerezhetjük Svájc piacait. Mindenes Jancsi föntről, angyalszárnyakon érkezik : - Van megoldás! Trillácska: - Talán Svájc. Dr. Bordódy: - Megoldás, mire? Mindenes Jancsi: - Hogy folytathassuk a kísérleteinket. Dr. Bordódy: - Jancsikám, először is telefonálni szeretnék. Trillácska: - Még azt se tudunk, nemhogy Svájcot játszani. Mindenes Jancsi: - Azt egészen elfelejtettem. (Kirohan, egy másodperc alatt csörgő telefonokat hoz be, s kiosztja őket.) Új szolgáltatónál vagyunk, a régi ráadásul csődbe ment. Trillácska: - Lehet, hogy miattunk is. Kereskedelmi igazgató: - Nem miattunk. Mi megbízható adósok vagyunk. Lehet számítani arra, hogy soha nem fogunk fizetni, épeszű szolgáltató tehát ezerrel kutat olyan partnerek után, akiken beszedheti azt a veszteséget is, amit mi okozunk neki. Dr. Bordódy: - A paradicsom elveszett. A paprika ólmozott. Mi maradt, Jancsikám? Milyen projektünk maradt? Mindenes Jancsi: - A sivatag rózsája. Dr. Bordódy: - Már a Szahara helyén is csak sivatag van! Mindenes Jancsi: - Pontosabban az sincs. Éva: - De a sivatag rózsája teremtő gondolat. Ha találunk hozzá megfelelő terepet, még nagyra nőhetünk. Dr. Bordódy: - Először is ki kell alakítani hozzá egy megfelelő sivatagot. Trillácska: - De hol? Kereskedelmi igazgató: - Bárhol. Dr. Bordódy: - Hölgyeim és uraim, a komolyság nagyon fontos. Trillácska: - A legfontosabb, ahogy a génfőmérnök úr szokta mondani. Dr. Bordódy: - Tekintettel kell lennünk befektetői köreink pénzügyi lehetőségeire is. Mindenes Jancsi: - Körülnéztem az Amazonas erdeiben. Kereskedelmi igazgató: - Kiváló terep. Az isten is sivatagnak teremtette! Óriási a megtérülés. Nagy pénzeket keresünk, mire az egészet letaroljuk. Trillácska: - És egy kis faanyag talán arra is marad, hogy megjavíttassuk a székét. Kereskedelmi igazgató: - Az ki van zárva. Dr. Bordódy: - Nagyon távoli területen kellene kifejteni a tevékenységünket. Mint a homok, kiperegne az ujjaink közül az egész sivatag. Mindenes Jancsi: - Velence! Csak egy kicsit kellene segíteni neki, hogy teljesen elsüllyedjen, azután lecsapolni a tengert és. Dr. Bordódy: - Jancsikám, mire az épületeket is elhordja a szél. Trillácska: - Nincs annyi idő. Kereskedelmi igazgató: - Olyan sok a rossz béke. Hogy kész szomorúság csak nézni is. Dr. Bordódy: - Egy jó háború sokat segítene, az már igaz. Fűtő sikerül félig lelöknie a ládát a pincelyukról, és kikönyököl : - Már majdnem kész! Dr. Bordódy: - A napelem? Trillácska: - Na hiszen. Kereskedelmi igazgató: - Hiszem, ha látom. Mindenes Jancsi: - Nincs benne a kutatási tervben. Nem tudunk foglalkozni vele. Dr. Bordódy: - Bár szívesen sütkéreznénk egy kicsit. De. Trillácska: - .sokkal fontosabb dolgunk van most annál. (Elővesz a zsebéből egy homokórát, eltöri, s lassan a földre önti belőle a homokot.) Azon gondolkodunk, hogyan lehet minél olcsóbban, minél nagyobb mennyiségben létrehozni ezt a különleges anyagot. Fűtő: - Jaj! (Lehúzza a fejét, s a lyuk fölé húzza a ládát.) Kereskedelmi igazgató: - Hatalmas veszélyek fenyegetnek. Mindenes Jancsi: - Már eltűnt a Szahara is! (Lehajol, az ujjai között morzsolgatja a homokot.) Vajon miből van ez a nemes anyag? Kereskedelmi igazgató: - Nagyon értékes, szerintem Dávid szobrából. Dr. Bordódy: - Mózes kőtáblái talán? Kereskedelmi igazgató: - Kőtáblák? Mindenes Jancsi: - Szerintem az első spam. Spam a világtörténelem hajnaláról. Trillácska: - Shakespeare koponyája. Éva: - Vagy inkább Yorick, szegény Yorick. Kereskedelmi igazgató: - Nagyon értékes. Ha céljaink tényleg nagyok, minél többet kell létrehoznunk ebből a különleges anyagból. Dr. Bordódy: - Soha ne add föl. Trillácska: - Never ever give up! Dr. Bordódy: - Trillácska, a rendszerváltási úgy maradt, középfokú angol. Trillácska: - Igen, főnök. De amikor olyan szép. Úgy szeretnék találkozni azzal a huszonéves fiatalemberrel, aki 1990 tavaszán, az első szabad választások idején született. Az anyukája beszélt a rádióban. Elmondta, hogy épp akkor szerzett középfokú nyelvvizsga bizonyítványt angolból. És hogy a kisfiához csak angolul fog szólni, hogy bekapcsolja a világba. Hát annak a fiatalembernek, akinek a középfokú angol a magyar anyanyelve, én adnék egy akkora puszit! Kereskedelmi igazgató: - Én meg magának, Trillácska. Hát megtalálta a nyelvhomokot! Dr. Bordódy morzsolgatja a földről fölvett homokot : - Vagy akadémiák peregnek az ujjaim között? Mindenes Jancsi: - Vagy én magam? Dr. Bordódy: - Ne kotnyeleskedj, ne siess, fiam. (Mindenes Jancsi újra elszalad.) Trillácska: - Főnök, megtaláltuk a legértékesebb anyagot. Dr. Bordódy: - Az éden és mindaz, ami tőle keletre van. Kereskedelmi igazgató: - Ebben találjuk meg az életünk értelmét. Éva pergeti a homokot egyik markából a másikba : - Szép gyermek. Nem kell tisztába tenni. Enni se akar, sikoltani se. És nem gügyög, amivel csak meghatja az embert, és elvonja a figyelmét ezernyi fontos dologról. Nincs mosolya, amely rabul ejtene. Szabad vagyok! Édes szabadság. Mindenes Jancsi lelkendezve berohan : - Megtaláltam, megtaláltam! Dr. Bordódy: - Mit? Hol? Kereskedelmi igazgató: - És mennyiért? Mindenes Jancsi: - Ingyen. Dr. Bordódy: - Szóval már kifizettük. Mindenes Jancsi: - Egy tenger, amint épp most válik homokká. A hullámai még tarajosan magasodnak föl, de már porként hullanak alá. Gyönyörű. Trillácska: - Melyik az? Hol van? Mindenes Jancsi: - A Kaszpi. Nincs messze. Itt Ázsiában. A vitorlások már homokdombok tetejére dőlnek. És nem sokára. Trillácska: - .ideér a partja? Mindenes Jancsi: - Igen. Terjed. Mind nagyobb. Fűtő nem a pincéből jön föl, hanem oldalról érkezik : - Elsodorjátok magatokat, mintha szökőár vitt volna el mindnyájatokat. De nem adom föl én se. |
