Könyvek | | Színház
Gazsó L. Ferenccel közösen írt könyvek
Könyvszerkesztés | | E-könyvek
Az első | | És még
Önéletrajz
Galéria
Nagy Szeder István
Archívum | | Szelmenci archívum
Nyitólap
English | | Slovensky | | Français | | Deutsch

  Nyitólap
 


Sztriptízt táncol a halál lánya
Csajka Gábor Cyprian Hard-Kier című verseskönyvéről
Új Könyvpiac, XVIII. évf., 2008. október

"a halál az edzőpartnerem". Leánya elcsábítva: "én a vén / halál lányát nyalom". És minden teher lerakva már: "a bolond Imrével járom az erdőt / szépen húz, vezet, mint egy / könnyű traktor; fácántoll kéklik / a málladékon / hátranéz, fölszedem-e / nem cipelünk semmit, mondom".

Magunkat visszük, öreganyánkat, múzsálkodik a halál lánya, neki szól az udvarlás, hogy maradjon még.

Nem ő.

A nélküleség.

De nem.

Fodrásznál volt a halál lánya, kozmetikusnál, wellness klub tagja, vett új ruhát, tűsarkú cipőt, csipkeharisnyát, van pirosító, szempillaspirál: "valaha a te lábadon állt a világ / lelkem gazdája, konok öreganyám / legszívesebben gyülevész kontyodból nézegettem volna kifelé". Így lett ez, az összes kép egymásba csúszva. A halál lánya éltet; szemeivel előre kinézve a sírhely, szembogarában együtt tükröződik az eleven arccal, amely az utolsó fényképeken már pontosan olyan, mint a vén halál, amilyennek gyerekkorunkban képzeltük el: old death a kései műsoridő szerelmi thrillerében.

Erre a számra táncol és vetkőzik: "Ennyire vagy-vagy-élni nem szabad / - ezt mondják, pásztorolva sorsomat, / s hogy létáhítat sincs énbennem elég. / Hát az tényleg nincsen, s félelem se, rég. / Ősöreg játékom: >magányos küzdelem<, / hozzá a halál az edzőpartnerem"? Vagy erre: "üres cipőmben halálom álldogál / üres cipődben halálod álldogál / ez volt szeretni: nem félni a csendtől - és él a föld / és nincs emlékezet / mikor a nézésben nincs többé hová"?

Először a cipőit rúgja el, röpülnek a tűsarkú cipők, a halál léghajói, s az ég képernyőjén mind nagyobbra nőnek.

Ott megy apu, sugároz a halál leánya.

De rá a felelet: jön.

A "gyógyszeres plakkok üres gödrei"-ből, "könnyítő kémia", az edzésre már előkészítve a súlyzók, az expanderek, dobócsillag, dobókés, kard, jambus, tuskihúzó, szivar, nuncsaku - és az összpontosítás, fókuszában a cél: legyőzni a félelmeket, a gyanakvást, a káprázatot; eljutni a meglephetetlenség mosolyáig. Halálfitnesz meg "gyógyszeres közöny", holott "nyolc orra van és tizenhat szárnya / két keze sok haja két hosszú lába / szerelmem lányom holt barátom lánya / gyönyörűségem te >Tejút Cicája<". A versenyt a partner nyeri, a hátrahagyott edzésterv (Hard-Kier) strófáiba kaszásan lép be és artisztikusan. Arthalál, "kínai háttér": "Egy ideje a kasza a legkedvesebb rajz- / motívumom: a penge, a bilincs, a nyél / és a szarvak. Eleinte naturalisztikusan, / újabban jelszerűen, emblematikusan áb- / rázolom." De old death itt, a "leélhetetlenül idegen / helyen, időben" kombájnt használ: "Megőszült, megőrült forradalom." Betakarítása a tömegsírok folyamatos kitermelése, külszíni fejtéssel, biztatóan emelkedő hozamokkal. Utolsó ruhadarabját a halál lánya oda ejti le: "csönd - minden ami szólíthatatlan / megnevezhetetlen / ezen a barbár zengésű nyelven".

Jelenkor Kiadó, 2008, 142 oldal, 2100 Ft

Életrajzi pótszöveg

Két könyv. Az első, a Tantra című, 1984 karácsonya előtt jelent meg a Magvetőnél. A szerző, Csajka Gábor Cyprian költő, grafikus és festő harmincéves múlt ekkor: 1954. november 8-án született Budapesten, de úgy pesti ő, hogy néhány hónapos korában öreganyja Szentendrére vitte, s csak hétévesen került vissza Pestre. Majd újra Szentendre, a szerb városka, ahol a szlovák "öreganyácska", Anna Kleskeńova nevelte és tanította. Aki "HAZULRÓL HAZA", Közép-Szlovákiából jött: "az ipolyon át a testvériség / gondos golyózáporában", hogy ne hagyja "ÁRVALENNI" (Tantra).

A második könyv, a Hard-Kier megjelenésekor, huszonnégy évvel később, Csajka Gábor Cyprian már három éve halott: 2005. augusztus 25-én halt meg szívrohamban a Nyugati pályaudvar külső vágányai mellett, oszloptól-oszlopig csapódva.

Alapító tagja volt 1972-ben a Vajda Lajos Stúdiónak, 1985-ben Radnóti-díjjal jutalmazták, 1986-1994 között az Élet és Irodalom különböző rovatait vezette. Azután haláláig szabaduszó. A fővárosból elköltözött a Tolna megyei Németkérre, amellyel az ötvenes években összeépült a közeli Hard. Németkér régi nevével összekovácsolva így került a Csajka-versek térképére Hard-Kier, egy kis kelet-közép-európai Naconxypan, ahol az álmok valósága a gyerekkor emlékeit idézi föl: a második világháború után kitelepítették Naconxypan-Hard-Kierből a svábokat, s helyükbe magyarokat hurcoltak a Felvidékről. És ott voltak-vannak a cigányok, akiket Csajka kiemel a rendszerváltás utáni véres hangzavarból, és A németkéri romák című kisciklusban szólítja meg őket (minket) posztumusz kötetében: "Orsós Náci lova, a Remény, >a sárga<, / megvan-e még? Megvagy-e még, Remény? / Valahol fát aprít egy láncfűrész, / nem tudom, ki, hol, mit fűrészelget. [...] Odakint, talán, még vár a valóság, / és áll, és vár egy Remény nevű ló."

Németkér után Csajka Gábor Cyprian visszaköltözött Budapestre, de azért Hard-Kierben is ott maradt. És amikor a Nyugatiban érte a halál, akkor már Gödre járt hazulról haza.

Felső-Naconxypan, Naconxypan, Alsó-Naconxypan...

Így valahogy jöttek az állomásnevek.

   
2004. © Zelei Miklós. Minden jog fenntartva!
E-mail: info@zelei.hu