 |
Könyvek | | Színház |
|
 |
Szelmenci archívum |
Ne őrizgessünk sérelmeket, ne vakarjunk el sebeket, s ne múltba révedő életet éljünk, de mégse felejtsük el, hogy Vjacseszlav Molotov - aki még ismerte Lenint! - a fajelmélettel, jobb esetben "csak" pánszláv érveléssel indokolt, amikor a hányatott sorsú Kárpátalját a Szovjetunió bekebelezte: "Kárpátukrajna népe néprajzi jellegénél, nyelvénél, erkölcseinél és szokásainál, valamint történelmi sorsánál fogva az ukrán nép része volt s maradt. Közismert, milyen nagy volt régtől fogva az az óhajtása, hogy ismét egyesüljön ukrán fajtestvéreivel." (Szabad Nép, 1945. július 1.) A magyarlakta Kis- és Nagyszelmenc ikerfalu számára e "fajtestvériség" azt jelentette, hogy kettézárták az azóta széthullot Szovjetunió és a szintúgy megszűnt Csehszlovákia - nem hogy átjárhatatlan, hanem légmentesen záró vasfüggönyével. Eltelt közel két emberöltő. A vasfüggönyhöz vezető nagyszelmenci főutcában tavaly megnyílt az Eurobár: a diktatúra múltán úgy érkezett meg az ikerfalu szlovákiai részébe a szabadság, hogy dohányozni már tilos, de vasfüggönyözni még szabad. Ám ez se így igaz, hiszen mindenki tudja, hogy az Európai Unió vasfüggönyöket nem tart fenn: 2004. május 1. óta a szelmenci határon nem vasfüggöny választja el a Keletet a Nyugattól, hanem aranyfüggöny a Nyugatot a Kelettől. Sok-sok európai és tengeren túli politikai fórum javasolta, hogy az ikerfalu országhatáráról távolítsák el a szögesdrót kollekciót, és a szelmenci főutcában nyissanak határkelőt. Szomorú, hogy mi, Duna menti országok, népek még szabadságunkban sem magunktól jövünk rá egy ilyen nyilvánvalóságra: előszobázni kell Brüsszelben, Washingtonban, s ha a nagyhatalmi ajánlás már megvan, akkor nyit Pozsony, és felneszel Budapest. Kijev viszont még ma is hallgat. Három ország magyarjai, a szelmenci emberjogi anomália rendezésére onnan még várjuk az igent. Ha célba jutva majd átszakítjuk a szelmenci sorompót, én arra fogok gondolni, mennyivel szebb lehetne e három ország nemzeteinek az élete, ha az emberséges megoldások érdekében nem kellene körbejárni a földgolyót, hanem helyben intéznénk dolgainkat. Zelei Miklós
|
