Könyvek | | Színház
Gazsó L. Ferenccel közösen írt könyvek
Könyvszerkesztés | | E-könyvek
Az első | | És még
Folyóiratok - az IRODALOM visszavág
Galéria | | Önéletrajz
Nagy Szeder István
Archívum | | Szelmenci archívum
Nyitólap
English | | Slovensky | | Français | | Deutsch

  Nyitólap
 


Ukranitisz
reakcio.hu, 2009. január 18.

Új jelentéssel éledhet fel egy régi szó? Foggal és körömmel címmel regényt adott ki a múlt év végén a Helikon Kiadónál Herczegh Géza, a nagykaposi születésű nemzetközi jogász. A regényben a második világháború végét foglalja össze. Magyari népünk történelmi szereplését, társadalmi teljesítményét, vágyait és öncsalásait mutatja be a megtörtént események tükrében. Jó a könyv, az ábrázolás kegyetlen, az olvasó hálás. De valami másról szeretnék írni, s ehhez hadd idézzem ide a 206. oldalról e lenge párbeszédet az ostromlott Budapest pincelakóinak állapotáról: "Ráadásul majdnem mindenki fosott...

Mariska ismét megpróbálta az illendőség határait megvonni:

- Vagyis diaréjuk volt.

- Hát lehet, hogy diaréjuk is volt, de azért főleg fostak. Úgy hívták, hogy ukranitisz."

Ha fejünket a political correctness igájába hajtanánk, akkor az összes beszélt nyelvet kiirthatnánk az élők sorából. És jobb élni, mint megijedni, hangzik a régi szólás új átalakításomban.

Másutt is hasonlóan említődik nyelvünkben a szapora! A kiskunmajsai eredetű Konecsni György festő, grafikus, bélyegtervező özvegye ezt mondja ugyanazokról a nehéz napokról: "Fönt laktunk akkor [1944-ben] a Rózsadombon, és a pincénkben zsidókat rejtegettünk. Az uram lent volt az iskola pincéjében, és az oroszok onnan vitték el. Először szülőföldje mellé, Kiskunfélegyházára vitték őket gyalog. Ott is megtaláltam. Azért maradhatott életben, mert >hudozsnyik< (művész) volt, és útbaigazító táblákat festettek vele, meg apró kis fényképekről hatalmas tábornokokat. Ezek az emberméretűnél is nagyobb táblaképek náluk mindig divatban voltak. Sopronkőhidán hudozsnyiksága ellenére mégis ukránt kapott.

- Ukránt?

- Nem hallott róla? Az egy borzalmas betegség. Nemcsak én éltem azokban az időkben, és mégis mindenki elfelejti ezeket a rettenetes dolgokat. Irtózatos hasmenéssel járó betegség ez, nagyon sokan belepusztultak." (Kozma Huba István: Balekok voltunk mindahányan - Beszélgetés Konecsni Györgynével. Forrás, 1997. július)

Naponta köszöntenek ránk az új meg a még újabb rettenetes dolgok, természetes, hogy elfelejtjük a régieket. Az ukranitisz, hogy ne mondjam, ukrán, jelenleg a válságcsúcsot, Moszkva és Kijev szavahihetőségét, a szünetelő gázszállítást jelenti. Európa most ettől kapott hasmenést. Magyarán ukranitiszt.

 

   
© Zelei Miklós. Minden jog fenntartva!