 |
Könyvek | | Színház |
|
 |
Nyitólap |
Őrzök egy nagy kocka háziszappant: a második világháború utolsó esztendejében készült - most azonnal használni lehetne. Erős illata azokat az időket juttatja eszembe, amikor még sok mindent magunk csináltunk: szappant főztünk, amihez a katlanban elégett a hulladék fa. Weöres Sándort is megihlető rongyszőnyegek készültek a használhatatlan (?!) textíliákból. Arcfölvarrás helyett elsimítónak bevált a hideg ezüstkanál gyónás előtt a ráncra szorítva. Ezt a másik világot idézi meg a Tudatos Vásárlók Egyesületének a Centrális Galériában (Budapest V., Arany János u. 32.) november 4-én megnyílt Wunderkammer című, belépti díj nélkül látogatható kiállítása, amely november 23-ig tart nyitva - hétfő kivételével - naponta 10-től 18 óráig. November 14-én és 21-én ingyenes tárlatvezetéseket tartanak iskolai csoportoknak. Jó néhány régi dologgal találkoztunk a kiállításon mint újdonsággal. Az elem nélkül világító kurblis lámpával például, amelyet csipogónak hívtunk valaha, mert kellemes naposcsibehangot adott, ahogy nyomkodással hajtottuk a dinamóját. Szegény világ volt, nem volt elem. Most túl sok van, és ezért vagyunk megint szegények. Sok az újrafelfedezni való még a múltunkban, amellyel mai és holnapi környezetünket óvhatjuk, mi, egyéni háztartásvezetők és -beosztottak, akiknek tudatlansága, lustasága és rossz szokásai a környezeti károk jelentős részét okozzák. Úgy bizony! Közben ábrándozzunk csak a napszakácsról, a hatalmas homorú tükörről, amely a fókuszába helyezett fazékban ingyen főzi az ebédet. Ha a napszakácsot majd sikerül otthonunkba vinni, vagy otthonunk tetejére állítani, az azt is jelenteni fogja, hogy sikerült szakítanunk az autonómiát létünkből kizáró építészeti stílusokkal... Mert ahová a napszakács befér, ott az élet már független, önálló és tehetős... Életünkből a háziszappant kiűzte a vadszappan. A ki tudja, milyen vegyi anyagokat tartalmazó, ki tudja, milyen alapanyagokból készített, formatervezetten illatozó, sokkal praktikusabb csábítás. Így jártunk ételeinkkel is: ismeretlen "kémiák" adják a színt, az ízt, az állagot. A Wunderkammer kiállítás két kulcsszavát mérlegelve, újrafelhasznált meg lebomló, azon gondolkodtam, hogy én magam mennyire tudok megfelelni e felszólításoknak. Én magam mit tehetek a közösségekért, amelyekben élek? Azt, hogy igyekezzem minél tisztábban létezni és minél kevesebb szeméttel etessem a testem és a lelkem. És akkor halálom után talán nem úgy járnak majd velem, mintha száz kiló akkumulátort ástak volna el, hanem érdemes lesz emlékezni rám.
|
