Könyvek | | Színház
Gazsó L. Ferenccel közösen írt könyvek
Könyvszerkesztés | | E-könyvek
Az első | | És még
Önéletrajz
Galéria
Nagy Szeder István
Archívum | | Szelmenci archívum
Nyitólap
English | | Slovensky | | Français | | Deutsch

  Nyitólap
 


Hannibál, elefántokkal a hátán
reakcio.hu, 2008. szeptember 8.

Mi más volna a történelem, mint egyik hajmeresztés után a másik?

Itt van például egy címer, amely a Szovjetunió széthullásának idején került elő a levéltárból, s látott napvilágot - a még szovjet! - sajtóban, a Sztolica című lap 1991/15. számában. A leírás szerint vörös posztóból (!) készült jelet a délkeleti front vörös katonáinak kellett volna 1918-19-ben a köpönyegük ujjára varrniuk, ha a tervet el nem utasítják.

A cikk főcímét - Zvezdanulisz - magyarul valahogy így lehetne visszaadni: meghibbantak, megbolondultak... Alatta pedig a sokat mondó alcím: Ahogy a csillag és a horogkereszt majdnem a Vörös Hadsereg jelképe lett. A rombusz fölső sarkában az ötágú csillag, alatta a koszorúval övezett horogkereszt, benne a Szovjetunió kikiáltása előtti állam, a Rosszijszkaja Szovjetszkaja Federativnaja Szocialiszticseszkaja Reszpublika - Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság - nevének rövidítése.

A történész 1991-ben nem tudta megfejteni a talányt, hogy honnan, kitől ered e jelvény terve. Hogy azóta hol tart a kutatás, bevallom, fogalmam sincs. Nem feledem Ryszard Kapuscinski szubtilis üzenetét, amelyet A birodalom című könyvében küld: "Az a nép, amelyiknek nincs államisága, a szimbólumokban keres menedéket."

Azért se nagyon töröm magam a megfejtés után, mert épp a Sztolica egyik következő számában - amelyben arról számolnak be, hogy a korai szovjet pénzek némelyikén is rajta van a horogkereszt - olvasom a figyelmeztetést: "Vannak titkos témák, s vannak még titkosabbak. Azokat az anyagokat, amelyek ezekkel kapcsolatosak, vagy nagyon gondosan őrzik, vagy még gondosabban megsemmisítik."

A horogkereszt is, a vörös csillag is mást jelentett 1918-ban. Hogy azután mit, azt megtanultuk. Az 1991-es szovjet lásztminit cikk is utal erre: "Jól festene ez a jelvény az Omon ama vitéz alakulatainak barettjein, amelyek hervadhatatlan dicsőséget szereztek a tbiliszi, a vilniuszi és a rigai csatákban, Hegyi-Karabah falvainak ütközeteiben - és más hőstettekkel." Mintha csak ma születtek volna e sorok, hogy a babérkoszorú örökzöldjével méltassák a grúz-orosz háborúban adott orosz válasz aránytalanságait.

A történet a régi.

Beleillik a Kaukázus történelmébe.

Beleillik a birodalmak háborújának történelmébe.

A horogkeresztet különben nálunk már egyszer betiltották: 1933 szeptemberében mint idegen állam jelképét.

Nincs tudomásom róla, hogy a hinduk ebben a kérdésben akkor miképp foglaltak állást. Hogy mostanság mit mondanak, azt a Népszabadság 2007. január 19-i, pénteki számából tudom: "Azt persze a hinduizmus követői is elismerik, hogy el kell ítélni, aki zsidó sírokra horogkeresztet rajzol, ám aki (például) hindu esküvőn tünteti fel ugyanezt a szimbólumot, tiszteletet érdemel."


   
2004. © Zelei Miklós. Minden jog fenntartva!
E-mail: info@zelei.hu