 |
Könyvek | | Színház |
|
 |
Szelmenci archívum |
A hatvanegy éve kettéválasztott szlovákiai magyar falu, a szlovákiai Nagyszelmenc (Vel'ké Slemence) és az ukrajnai Kisszelmenc (Szolonci) közti határátkelő megnyitásának szándékáról döntött szerdán a szlovák kormány. Ukrán részről még nem reagáltak a szlovák bejelentésre. Az ikerfalut a második világháború után zárták ketté a szovjet-csehszlovák vasfüggönnyel. A falu főutcáján húzódik a szögesdrótkerítés, az elektromos jelzőrendszer az őrtonyoronyból katonák figyelnek. Sorompó ugyan van, de határátkelő nincs a kettévágott településen. Az egymástól alig ötven méterre élő rokonoknak emiatt többszáz kilométert kell utazniuk, ha látogatóba indulnának egymáshoz. Ráadásul a vízumért is fizetni kell, hiszen vízumkényszer van a két ország között. A falu régi temetője Nagyszelmencen található, így ha valaki virágot akarna vinni hozzátartozói sírjára Kisszelmencről, annak legalább száznegyven kilométert kell utazgatni. A vízum díja Kárpátalján egyhavi fizetésnek felel meg, és ezután jönnek az utazgatás költségei. A korábban egységes településen élők több mint hat évtizede várják, hogy határátkelő nyíljon a ma is közel száz százalékban magyarlakta Kisszelmenc és Nagyszelmenc között. Ügyükkel az amerikai kongresszus emberjogi frakciója előbb foglalkozott, mint a magyar törvényhozás. A szelmenciek sorsáról Washingtonban számolt be a múlt év áprilisában az ikerfalu két polgármestere Illár József Kisszelmencről és Tóth Lajos Nagyszelmencről. A téma szakértőjeként ott volt a kétszáz fős emberjogi frakció meghallgatásán Zelei Miklós, A kettézárt falu című dokumentumregény szerzője. A kiskunhalasi születésű újságíró aktív részese annak, hogy jobbra fordulhat a szelmenciek sorsa. - Az elmúlt hetek, hónapok úgy tűnik megmozdították a vasfüggönnyel megállított szelmenci időt és a kormányokat, s a szelmenci főutcán talán már idén járható lesz a határ - reménykedett a minapi szlovák bejelentést követően Zelei Miklós. - Az érintett országok diplomáciája nehezen mozdult, végül az amerikaik segítettek az ukrán-szlovák-magyar ügyben. - A két falu lakosai 2001 augusztusában közös petíciót nyújtottak be a szlovák és az ukrán belügyminisztériumnak, melyben határátkelő megépítését kérték. A kérést Pozsonyban formai okokra hivatkozva utasították el. Egy évvel korábban a Szelmenc históriájával foglalkozó könyvem helyszíni bemutatójának idején még néhány órára sem nyitották meg a határt. A szlovákok engedélyezték volna, akkor az ukrán hatóságok mondtak nemet. Fordulatot hozott a szelmenciek ügyében, hogy 2003 nyarán megismerkedtem Nagy Sándor Andrással, a Magyar-amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központjának elnökével, aki a könyvemből ismerte még a kettézárt falu történetét. Alig fél év múlva már megérkezett a meghívólevél, az amerikai kongresszus emberjogi frakciójának társelnökétől, Tom Lantos képviselőtől a washingtoni meghallgatásra. Az amerikai magyarok állták az útiköltséget, így repülhetett el szülőföldjéről három magyar, három ország útlevelével. - Mi történt Washingtonban? - Meglepett a meghallgatáson, hogy megjelent szlovák és ukrán hivatalosságok milyen tájékozatlanok a szelmenci határ ügyében. Olekszander Scserba, ukrán nagykövetségi politikai tanácsos arról beszélt, hogy a két falu között 1919-es határ van, amelyet a Szovjetunió csak megerősített. Békességben megegyeztünk a tanácsos úrral abban, hogy ez tévedés 1944-45-ig ott sose volt határ. Rastislav Kacer washingtoni szlovák nagykövet szerint pedig az jaltai határ. Ha így volna, akkor jelenleg Kisszelmencen is Szlovákia lenne, s hogy nem így van, az éppen a jaltai megállapodás fölrúgásának a következménye. A két falu polgármestere, velem együtt, ott is kérte: nyíljon határátkelő az ikerfaluban, amelyen a falu két részének lakói az Európai Unió gyakorlatával összhangban vízummentesen, szabadon, díjtalanul és állandóan átjárhatnak egymáshoz. A meghallgatást vezető Diane Watson képviselőnő ígéretet tett arra, hogy levelet intéznek az Európai Unióhoz és kérni fogják, hogy Brüsszel tegye lehetővé a határátkelő megnyitását. Ugyanezt kérték Szlovákia miniszterelnökétől és Ukrajna elnökétől is. Mindezekről kétoldali falugyűlésen is beszámoltunk tavaly május 9-én. A falugyűlés kisszelmenci térfelére eközben megérkezett egy ukrán határőröket szállító teherautó. Az őrök körülállták a kisszelmenci magyarokat, és a szögesdróton keresztül folyt a párbeszéd arról is, hogy ahol állunk, az most már uniós határ: arany vasfüggöny. Ezen kell minél több átkelőt nyitnunk: mert nemcsak a magyar nemzet, hanem Európa is nagyobb az uniónál. Tapodi Kálmán
|
