Könyvek | | Színház
Gazsó L. Ferenccel közösen írt könyvek
Könyvszerkesztés | | E-könyvek
Az első | | És még
Folyóiratok - az IRODALOM visszavág
Galéria | | Önéletrajz
Nagy Szeder István
Archívum | | Szelmenci archívum
Nyitólap
English | | Slovensky | | Français | | Deutsch

  Nyitólap
 
Háborús bűnösök köztiszteletben
Magyar Hírlap, 2007. november 26.

Nemkívánatos személy a szerb hatóságok szerint szülőfalujában, a vajdasági Csúrogon Teleki Júlia, aki tegnap délelőtt tartotta Hol vannak a sírok? című könyvének bemutatóját a budapesti Bazilika étteremben. Teleki Júlia egyéves volt az 1944-45-ös vajdasági mészárlások idején, amikor Tito szerb partizánjai a kollektív büntetés önkényes ítéletét embertelen kínzásokkal tetézve, édesapját is kivégezték. A családot 1945. január 23-án koncentrációs táborba vitték - háborús bűnösként a gyerekeket is -, s szabadulásuk után soha többé nem térhettek vissza az otthonukba, kifosztották őket mindenükből. Teleki Júlia a tegnapi könyvbemutatón elmondta, hogy az ártatlan áldozatokkal szemben haláluk után is a kollektív bűnösség tarthatatlan elvét alkalmazzák. A mai napig nincsenek rehabilitálva. A csúrogi kivégzettek csontjait az 50-es években elszállították a kúlai bőrgyárba. A hely, ahová addig el voltak ásva, ma is Csúrog szeméttelepe. A hozzátartozók az egykori tömegsírt 1994 óta minden évben megjelölik: a kereszt mindig eltűnik, a kőtáblát összetörik. A hivatalos gyűlöletpropaganda jelenleg is mindent megtesz azért, hogy a köztudat az áldozatokat háborús bűnösként tartsa számon. Teleki Júlia elmondta, hogy a tömegsírok fölé Vajdaság szerte mindenütt épületeket emeltek, vagy lebetonozták őket.

Ötszázötven csúrogi kivégzett nevét közlő könyvének anyagát házról-házra járva gyűjtötte össze a faluban. Munkájában ösztönözte, hogy minél nagyobb nyilvánosság elé tárja az elhallgatott tényeket, hogy kiharcolja az áldozatok rehabilitációját, és hogy mindenütt méltó emlékjelet lehessen értük állítani.

Forró Lajos, a Vajdaságból Szegedre származott történész, aki Jelöletlen tömegsírok című könyvét mutatta be, elmondta, hogy a szerb hatóságok 3237 magyart tartanak nyílván háborús bűnösként. A felderített konkrét esetek ezt a hatalmas számot nem támasztják alá: volt, akit kocsmai hősködésért nyilvánítottak háborús bűnösnek és ki is végeztek. Forró Lajos a kutatás szakmai követelményeiről beszélve arra hívta fel a figyelmet: településenként kell feltárni, ami végbement, hogy pontos számokat kapjunk, s hogy a Tito egyetértésével véghezvitt népirtást ne lehessen letagadni. A gyilkosok közül jónéhányan még élnek. Nemzetközi jogi eljárásában kell kivizsgálni tetteiket, megállapítani, hogy kik követtek el háborús bűnt, s azokat el kell ítélni. Múltfeledés helyett új kihívás az európai igazságszolgáltatásnak.

   
© Zelei Miklós. Minden jog fenntartva!