Könyvek | | Színház
Gazsó L. Ferenccel közösen írt könyvek
Könyvszerkesztés | | E-könyvek
Az első | | És még
Önéletrajz
Galéria
Nagy Szeder István
Archívum | | Szelmenci archívum
Nyitólap
English | | Slovensky | | Français | | Deutsch

  Nyitólap
 


Kárpátalján nyolcszázezer magyar szavazat kellene
Beszélgetés Kovács Miklóssal, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével

Magyar Hírlap, 2007. július 21.

Már ma is súlyos emberi jogi gondokat vet föl a határátlépés Kárpátalja felől Magyarországra. Mi várható január 1. után, amikor Magyarország a schengeni övezet tagja lesz? Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke 1998 és 2002 között már volt a kijevi parlament tagja. Interjúnkban arról is beszél, milyen esélyei vannak ma egy ukrajnai magyarnak arra, hogy parlamenti képviselő legyen. Mit kell tenni azért, hogy újraéledjen Kárpátalján a regionalizmus gondolata?

 

- Nincs magyar nemzetiségű képviselő a kijevi parlamentben. Szeptember 30-án előre hozott parlamenti választások lesznek Ukrajnában. Van-e esélye rá, hogy parlamenti képviselő legyen?

- A KMKSZ tárgyalásokat folytat bejutó helyért a Nasa Ukraina vezetőivel, támogatásért cserébe. Megszületett az előzetes megegyezés, de pontos választ csak akkor lehet majd adni, ha a listaállítás, valamikor augusztus elején, befejeződik.

- A 2006-os választásokra a KMKSZ létrehozott magának egy pártot, hogy részt tudjon venni a választásokon. A KMKSZ - Ukrajnai Magyar Párt színeiben kizárt a bejutás?

- Háromszázalékos küszöb van, ez azt jelenti, hogy körülbelül nyolcszázezer szavazat kell hozzá, hogy bejussunk a parlamentbe. Rögtön az elején világos volt, hogy ezt a pártot a helyhatósági választások miatt kell létrehozni, mert ugyanaz a szisztéma működik megyei és járási szinten, mint a legfelsőn: listák meg háromszázalékos küszöb. A 2006-os helyhatósági listás eredményünk egyébként sokkal gyengébb lett annál, mint amit vártunk. A demoralizált szerencsétlen magyarság állapotáról az beszél a legjobban, hogy hányan készek még magyar pártra szavazni.

- Hányan?

- A lehetséges százegynéhányezer szavazatból mi tizenkilenc ezret kaptunk, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, élén Gajdos Istvánnal pedig tizenöt ezret. Összesen harmincnégyezer, ötvenöt százalékos részvétellel. Ebből az derül ki, hogy a magyar választóknak valamivel több mint a fele szavazott a két magyar pártra, a többiek ukrán pártokra adták a voksukat. Mindez a mostani lehetőségeinket is behatárolja. Hiszen ha begyűjtöttünk volna annyi szavazatot a helyhatósági választáson, amennyi egy parlamenti helyre elég, akkor jóval jelentősebbek lennének az esélyeink arra, hogy befutó helyet kapjunk, mert mondhatnánk, hogy szavaztak ránk negyvenezren. Ebben az esetben olyan nyolcvanszázalékos lenne a befutó hely esélye, mert ennyi szavazatot már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Valószínűleg a tizenkilenc ezret se, de ez még nem feltétlenül elég ahhoz, hogy bejutó hellyel akarják jutalmazni.

- Közeledik egy másik dátum is, 2008. január 1., amikor Magyarország tagja lesz a schengeni övezetnek. A kárpátaljai és a vajdasági magyarokat súlyosan fogja érinteni az új helyzet, mert a mainál is nehezebben jutnak el Magyarországra. Hogyan történik most a vízumkiadás?

- Nehéz erről megfelelő információkat szerezni. Egyszerűen azért, mert akit megaláznak és ötször megfuttatnak, hogy még ilyen papírt hozzon, még amolyat, hogy vízumot kaphasson, az nekünk elsírja ugyan a bánatát, panaszt tenni, tiltakozni a konzulátuson azonban nem mer, mert kell majd megint a vízum, újra ugyanoda kell majd mennie, és ez visszatartja. Nem tudunk mit tenni. Amikor valaki panaszkodik, én akkor azt válaszolom, hogy szívesen segítek, írja le a panaszát, hogy én ekkor és ekkor odamentem, ez és ez a tisztviselő lekáromkodott, vagy miután azt mondta, hogy ilyen papírt hozzak, és elvittem, azt mondta, hogy hozzak inkább egy másikat. Nem fogják leírni. De amikor ezt nekem elpanaszolják, olyankor nem hazudnak. És a dolog szépen áll a levegőben.

- A közelmúltban Sziklavári Vilmos ungvári főkonzul kérdésemre azt válaszolta, hogy a vízumot magyar igazolványra is kiadják, anélkül hogy más támogató iratot kérnének.

- Néha előfordul, hogy valóban csak magyarigazolványra is adnak vízumot. Ez azonban ritka eset. A konzulok ezt általában nem tartják be. A főkonzulhoz az ilyen hírek talán el se jutnak. Most folyik a schengeni rendszer csúszó bevezetése. Az utolsó lépés maradt hátra, amikor elveszik majd a harmincöt eurót.

- Általában hetvenöt euró az uniós vízum, a harmincöt már küzdelem eredménye. A küzdelmet azonban nem szabad abbahagyni. Hogyan kellene kidolgozni egy visszatérítési rendszert annak érdekében, hogy a kárpátaljai magyarok visszakapják a vízumdíjat?

- Ez Magyarországon múlik. De Magyarország azt se tudja elérni, vagy nem is akarja, hogy az emberei a határon tisztességesen viselkedjenek azokkal, akiknek már van vízumuk. Naponta elsírják nekem, hogy milyen csúnyán viselkednek a magyar vámosok és határőrök. Leginkább a vámosok. Mire én azt mondom nekik, hogy tessék megjegyezni a nevét, és feljelenteni. Felajánlom, hogy én magam fogok az ügyben közbenjárni. De ezek az emberek a följelentést nem teszik meg, mert nem bíznak a hatóságokban, és meg vannak félemlítve. Úgy beszélnek velük, mint a kutyával. A nőket letaperolják. Ennek kétségtelenül az az alapja, hogy a népesség jelentős hányada, hogy úgy mondjam, kiskereskedelemmel foglalkozik. Nem vagy nem teljesen legális, amit művelnek, emiatt kiszolgáltatottak, és a kiszolgáltatottságuk szüli ezeket a helyzeteket. Ez az oka annak, hogy mindent eltérnek és hallgatnak. Ha az igazságra kíváncsi valaki, végezzen szociológiai módszerekkel anonim felmérést, így volna esély arra, hogy a valóságos kép kirajzolódjon. Egy névtelen vizsgálat feltárná, mit jelent az, amikor egy népesség a végtelenségig le van szorítva és meg van alázva egzisztenciálisan, és ebből következően mentálisan is. Ezek a példák mutatják, hogy mit jelent az igazi elnyomott sors. Négyszemközt minden kárpátaljai tucatjával mesél ilyen sztorikat. De hivatalos panaszokban a tényleges helyzet nem fog megjelenni. Az ismertté vált esetek a valóságnak csak töredékét adják ki. Ennek következtében a valóságot nem lehet jogilag dokumentálni, mert a sértettek nem kérnek segítséget. Pontosan olyan ez, mint a családon belüli erőszak. Egy lány ritkán fog arról feljelentést tenni: hányszor kell eltűrnie, hogy letaperolják egy karton cigarettáért. Tehát ilyen indikátorral is lehet illusztrálni, hogy hányadán áll a magyarság. Vagy azzal, hogy hány kört hajlandó futni azért, hogy megkapja a vízumot.

- A közelmúltban látogatott Budapestre Viktor Juscsenko, Ukrajna elnöke. Kíséretében itt járt ön, és Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Milyen tapasztalatokkal járt ez az utazás?

- Miután megérkeztünk a találkozók helyszínére, kiderült, hogy az ukrán küldöttség két részből áll, hivatalos és nem hivatalos kísérőkből. Az előbbiek a megfelelő szállodában laknak, a kíséret másodosztályú tagjai pedig maguk oldották meg az utazást, a szállást, és megehették a magyar fogadó fél által feltálalt díszebédeket. Vegyék megtiszteltetésnek a kárpátaljai magyarok, hogy jelentéktelen figura létükre egyáltalán jelen lehetnek a rendezvényeken. Ennek egyértelműen ez az üzenete, és azt jelzi, ahogyan a magyar kérdést Kijevben kezelik. A budapesti külpolitikai partner számít annyit, hogy két kárpátaljai magyart bevegyenek a delegációba, de annyit már nem, hogy egyenjogú tagok lehessünk. A magyarok is szerepeltetik Hartyányi Jaroszlavát, az Országos Ukrán Önkormányzat elnökét a küldöttségekben. Bár azt elfelejtettem tisztázni, hogy a magyar delegáción belül van-e másodosztály.

- A millecentenárium óta húzódik a vereckei emlékmű ügye, amelynek felavatását durva nacionalista támadások miatt halogatják, noha 1995 őszén Ukrajna akkori elnöke, Leonyid Kucsma is igent mondott rá. Az elmaradt 1996. augusztus 20-i emlékműavatásról a KMKSZ 1996. augusztus 12-én Budapesten tartott sajtóértekezletén Brenzovics László alelnök ezt mondta: "Egy törvényes elképzelést törvénytelen úton hiúsítottak meg Ukrajnában."

- Amikor az elődöm, Fodó Sándor nagy lelkesedéssel nekilátott, hogy az 1100. évfordulóra megszervezze egy emlékmű megépítését a Vereckei-hágóra, akkor még semmi nem utalt arra, hogy ebből ilyen hosszan tartó politikai ügy lesz.

Az Ukrán Népi Mozgalom megboldogult vezetőjének, Vjacseszlav Csornovilnak tulajdonítható, hogy emlékműavatás helyett ilyen hosszan tartó politikai botrány lett. Ezt Kijevben csak Csornovil tudta elérni, akinek a szavazataira az akkori ukrán parlamentben, az alkotmány elfogadása körüli hercehurcák miatt, nagy szükség volt. Ennek következtében, amikor ő úgy döntött, hogy az emlékműre szeparatista, irredenta, ukránellenes törekvéseket vetít, akkor neki megvolt ehhez a politikai súlya. A vereckei torzó azóta a magyarellenes ukrán politika és hangulat emlékműve, és egyszersmind a politikai idiotizmus emlékműve is.

- Juscsenko látogatása hozhat ebben változást?

- Amikor egy, a nemzeti oldalon kellően elismert politikus, például a jelenlegi ukrán államelnök, úgy dönt, hogy márpedig ez nem irredenta emlékmű, hanem az ukrán-magyar barátság jelképe, onnantól kezdve az ügy kezelhetővé válik és kikerül a politikai küzdelmek zónájából. Jelen pillanatban azonban még benne van, a biztató jelek ellenére is. A magyar államelnökkel folytatott megbeszélésen volt erről szó. Sólyom László azt tervezi, hogy Viktor Juscsenkóval együtt avatják fel az emlékművet. A két elnök azonban nem tud arról, hogy Gajdos István UMDSZ-elnök bevonásával olyan tervek készülnek, hogy ne ezt, hanem egy másik vereckei emlékművet avassanak fel, és akkor ezzel, mintegy kompromisszumosan, lezáródik az ügy. Viktor Juscsenko és Sólyom László tudomásom szerint még nem értesült erről az elképzelésről, ők túl magasan vannak ahhoz, hogy ilyen részletekkel is foglalkozzanak. Ők azt hiszik, hogy megállapodtak ebben a vereckei ügyben. A gyakorlatban ellenben a döntést kimunkáló alacsonyabb szintek még javában törik a fejüket azon, hogy miképpen lehetne nem felépíteni ezt az emlékművet, amelyet több mint tíz évvel ezelőtt Matl Péter tervei szerint kezdtünk építeni. A KMKSZ azonban az eredeti emlékműhöz ragaszkodik. Teljesen nyilvánvaló, hogy bármilyen más emlékművet építenek ott, azon a környéken, ezzel a régi politikai problémát nem fogják megoldani. Hiszen a torzó attól még ott marad, és minden épeszű magyar a torzót fogja a vereckei emlékműnek tartani, amely torzóként továbbra is ugyanazt a szimbolikus töltetet fogja hordozni, amit eddig. Ha meg tőle száz méterre odaraknak egy ukrán-magyar megbékélési obeliszket, akkor még inkább! Akkor teljesedik csak ki a metafora.

- A kárpátaljai magyarok életképességének bizonyítéka volt, hogy a Szovjetunió összeomlása után öt éven belül, 1996-ban létrehozták Beregszász székhellyel az Ukrajna által elismert II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar FOiskolát, amelynek magyarországi támogatással rendbe tett épületét 2004 tavaszán már el is akarták venni. Ezt sikerült elhárítani. Az elmúlt hónapokban újabb támadás érte a Rákóczit. Hogyan?

- Ez újdonság volt, mert a kijevi művelődési minisztérium mint szakmai felügyelő hatóság, ez idáig nem kötözködött. Most azonban egy, a főiskola létét fenyegető ellenőrzés zajlott le. Nagy nehezen kivédtük. De ez az akció rávilágít a főiskola ukrajnai pozíciójának két neuralgikus pontjára: az egyik, hogy kellő számú kandidátusra és akadémiai doktorra volna szükség. Kandidátusból volna elég, csak az a gond, hogy az ukránok nem tartják be a Magyar Köztársasággal kötött ekvivalenciaszerződést, és nem ismerik el a magyar PhD-ket automatikusan úgy, ahogy a magyarok az ukránt. Emiatt illett volna már régen felháborodnia a magyar államnak. Hiszen a magyar államot sértik meg azzal, hogy a diplomáját újabb procedúrának vetik alá, és még egyszer ellenőrzik, hogy aki kapta, valóban megérdemelte-e. Emiatt a főiskola saját maga kinevelte, magyar PhD-vel rendelkező gárdájának a helyzete bizonytalan. A másik gond az pénzkérdés. Magyarország a főiskolát nem kellően finanszírozza. A szükséges anyagi eszközök birtokában nem lett volna gond annak a pár nagydoktornak, amennyi egy főiskolán kell, a munkakönyvét az ellenőröknek prezentálni. Az ellenőrzés során körülbelül tizenhétezer oldalnyi iratanyagot kértek be, és úgy-ahogy át is nézték. És beírták a jegyzőkönyvbe azt is, hogy az olvasóteremben százöt helyett csak kilencvennyolc szék volt. De ez nem veszélyes. Ami veszélyes: az évek óta tartó alulfinanszírozás. 2007-re százharmincmillió forint kellene, de csak kilencvenmillió van beütemezve. A másik veszély pedig, amint már mondtam, hogy az ukránok nem fogadják el a magyar PhD-t, és ezt Magyarország eltűri.

- A másik alapvető kulturális intézmény a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. Ennek a finanszírozása rendben van?

- Amikor arról van szó, hogy Ukrajna valamiféle magyar intézményt finanszírozna, olyankor kőkemény: pénzt nem! Hogy ukrán állami pénzből valamilyen magyar ügyre egy kopeket elkölteni? Azt nem. Annyit tűrnek el, hogy Magyarország támogassa ezeket az intézményeket, így azon múlik a létük, hogy a Magyar Köztársaság hogyan viszonyul hozzájuk. Úgy két hónappal ezelőtt egy harminckétmillió forintos kulturális keretből egymilliót kapott az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, tizenkilencet meg a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, egy ötventagú egylet, amelyben csupa állami könyvtárakban dolgozó könyvtáros tömörül. Mire fogják elkölteni?

- Kárpátalja különleges gazdasági státusa a magyar kultúra ápolását is elősegítené. 1991 decemberében népszavazás döntött arról, hogy legyen a terület különleges övezet. Kravcsuk elnök azonban utólag közvélemény-kutatássá minősítette át a népszavazást. A különleges gazdasági státus ezzel végleg lekerült a napirendről?

- A különleges státus, mint a neve is mutatja, az átlagtól eltérő állapot. Meg kellene küzdeni érte. Küzdenie azonban nincs kinek. Az országban egyre mélyülő politikai válság van, az ukrán állam központi intézményeinek a tekintélyvesztése automatikusan erősíti egész Ukrajnában a regionális identitásokat és az ezekre épülő esetleges politikai akciókat. Kárpátaljának is van regionális identitása, nemcsak Galíciának vagy a Donyec-medencének meg a Krímnek. Egyre gyakrabban hallani az elit körében ilyen jellegű magánbeszélgetéseket, hogy talán most volna itt az ideje valamiféle autonómiát létrehozni Kárpátalján. Hangulat van. Közvetlen realitás azonban, úgy ítélem meg, nincs.

 

   
2004. © Zelei Miklós. Minden jog fenntartva!
E-mail: info@zelei.hu