 |
Könyvek | | Színház |
|
 |
Nyitólap |
* Fábián Ernő: Naplójegyzetek, 1980-1990. Közzétette, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Bárdi Nándor és Filep Tamás Gusztáv. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2010.
Csakhogy a miénk, az Otopeni repülőtéren, szomorújáték volt. A lencse után következtek a könyvek s a többi nyomtatvány. Már nem vált be az ócska trükk, hogy a legfontosabb újságlapokba a cipőmet csomagoltam. Az ifjú és fess hatóság a cipőt akkurátusan kicsomagolta, a csomagolóanyagot elkobozta. A bőröndből innen-onnan-amonnan bukkantak elő a folyóiratok, a könyvek, a hetilapok, s gyűltek kis kupacokká a vámasztalon. A nyitott bőröndben zokni, csemegepaprika, szalámi, alsógatya, fehér ing, babkávé, pulóver, zsebkendő, Vegeta, cigaretta délkelet-európai csendélete. A bukaresti érkezés volt egy másik pontja annak a térnek és időnek, amelyben Fábián Ernő titkos naplóját írta Kovásznán. A naplónak és az utazásoknak számos közös szereplője van. Fazekas János például, aki a nyolcvanas évek legelején még miniszterelnök-helyettes volt, azután kegyvesztett lett. Háromszor szerepel a naplóban. Először 1985. IV. 15-én: "Vagy két évtizede F. János elment Miklóshoz, hogy beárulja az ellene szövetkezőket. Egy darabig elviselték, majd csúnyán kiebrudalták a kasztból. Sors, melyet nem lehet elkerülni. Ugyanakkor kórdokumentum is az elfajulásról. Ha hittel prófétált volna, akkor is bohóc maradt volna a cirkusz porondján." A passzushoz tartozó lábjegyzet: "Azaz Fazekas János Nicolae Ceauşescunak »jelentett« a párton belüli rivalizáló csoportok egyikéről." A második bejegyzés 1985. VIII. 4-ről való: "Az apparatcsikok nem szeretik egykori társaikat, akiket félreállítottak vagy nyugdíjba küldtek. Egy beszédes példa. Hallván, hogy Fazekas János Kovásznán gyógyíttatja magát, és amikor - éppen ma - Szentgyörgyre érkezett, igen húzódoztak tőle, kerülték a találkozást, hogy ne kelljen kívánságait teljesíteni. E viselkedés logikája érthető. Mert mit is tehetne egy apparátusnak kiszolgáltatott funkcionárius, ha tudja, hogy mindenkit figyelnek, minden mozdulata, szava, pillantása bejegyeztetik a nyilvántartásba? Ha kikerül az apparátusból, éppen olyan védtelen lesz, mint azok, akikkel szemben kivételezett és akik felett uralkodik. Egy dologban azonban mélyen a történelmi osztályok alatt marad az új osztály, bár szereti azokat utánozni, nem ismeri az ún. betyárbecsületet. A falkából kegyetlenül kihajtja azokat, akikre nincs szüksége." Az utolsó 1986. VIII. 27-éről datálódik: " Alig értem haza, megérkezett Fazekas János üzenete, hogy találkozni akar [velem] . Ma találkoztunk, hosszasan elbeszélgettünk, de okosabb nem lettem. A régi illúziók és remények. Az öregúr tartja magát. De gondolkodása nagyon behatárolt." A lábjegyzet pedig így szól: "Fazekas János 1954 és 1984 között az RKP Központi Bizottságának tagja, 1954 és 1967 között a KB Végrehajtó Bizottságának helyettes tagja volt. Többszörös nagy nemzetgyűlési képviselő, belkereskedelmi miniszter. Az 1980-as évek elején vált kegyvesztetté. Történelmi érdeme az 1968-as megyésítés során Hargita és Kovászna megyék létrehozása. Pártvezetőként a magyar értelmiség kijáró emberének számított Bukarestben. Rendszeresen pihent a kovásznai Tündérvölgyben, és ott fogadta közös sétákra székelyföldi ismerőseit." A kijáró ember: ha azokban az időkben a Székelyföldön román rendszámmal nem Daciát, hanem Trabantot vagy Skodát látott az átutazó, valószínűsíthette, hogy azt Fazekas János szerezte a kisebbségi nagyságnak. A történelmi érdemhez: "Ceauşescu remek politikai érzékkel mérte fel a gyakori és látványos látogatások fontosságát. Ugyanakkor azt is ki kell hangsúlyozni, hogy a pártvezetés 1968-ban tartott egy, a csehszlovákiaihoz hasonló szovjet (és magyar) intervenciótól is. A Székelyföld gyakori és minden nagyobb települést felölelő látogatása fontos politikai üzenetet hordozott a helyi lakosság számára. […] A látogatás során magyarul is fel lehetett szólalni, valamint beszédei végén Ceauşescu magyarul is köszöntötte a pártot és a két megyét. »Éljen Hargita, éljen a Román Kommunista Párt!« - mondta például Csíkszeredában." És a kijáró embernek ilyenkor ott kellett állnia és éljeneznie. És lett történelmi érdem, és lett X-nek meg Y-nak útlevél Budapestre, gyógyszer a mamának Magyarországról… Néha találkoztam Fazekas Jánossal. Szeretett a kisebbségi jogokról beszélni. És azt mondta: "Jógod van használni az anyanyelved." Anyanyelvének használatáért románul küzdve már oly régóta nem használhatta anyanyelvét, hogy az erre vonatkozó "jógot" emlegetve, időnként elvétette a magyar hangsúlyt. Ekkoriban már benne jártunk a különféle romániai takarékossági zsákutcákban. Fazekas János miniszterelnök-helyettesnek is megszabták, hogy benzintakarékosságból kifolyólag napi hány kilométert tehet meg a szolgálati Daciával. Úgy emlékszem, napi harminc kilométer körül volt a limit, s az Obor piacon eladták a meggyet, amely a miniszterelnök-helyettesi villa kertjében termett. "A világon - Európában biztos [an] - sehol elő nem forduló esemény: hosszú sorokban állnak az emberek kenyérért, húsért, vajért, szappanért, és az elégedetlen tömeg szidja azokat, akikért erre kényszerül - írja a Naplójegyzetek ben 1984. VII. 31-én. - De nagy zajjal jön a Főnök karavánja, a sorban nyugtalankodó várakozók az út szélére rohannak, és lelkesen éljeneznek. Majd a sorban tovább folytatják a szidalmakat. Ez mindennél többet mond a szolgai türelemről és a jövőről." Bukarestben a benzinért sorban álló autók mellett húsz percet kellett gyalogolni - amikor volt benzin. Ha nem volt, másfél-két órát kellett gyalog menni a benzinkútnál kezdődő autósor mellett. Zseniális népi térképészet munkálta ki, hogy a sor milyen utcákon át, merre kanyarogjon… Romániai utazásaim tapasztalatait összefoglaltam ezekben az években. Az egyik följegyzésem így hangzik: "Az ember szégyelli mindazt, amit visz. Mert ezzel dokumentálja, hogy tudja, milyen rossz a helyzet. […] Eszembe jutott, hogy az utolsó napon vegyünk egy-egy nagy friss kenyeret is. Kiderült, amikor odaértünk, hogy még ez sem volt egy hülye ötlet." A bukaresti hentesüzletekben romlott halat árultak meg disznóbokát, amelyet a közhumor adidasnak nevezett el. Olykor bélszállítmány is érkezett. Az öregekről pedig már úgy beszélt Ceauşescu, hogy biológiai selejt. Ebben az időben készítettek Romániában a régebbi magyar bibliákból klotyópapírt. ("»Éljen Hargita, éljen a Román Kommunista Párt!«" - tizenöt évvel korábban …) Épült a bukaresti Victoria tér, a kormánypalota helyéül kinézett családi házas utcasorokat már lerombolták, a családokat olykor távoli, vidéki városokba száműzték, ahol egy másfél szobás panelba több családot is bekényszerítettek. Sokan lettek öngyilkosok. Ne felejtsük el, a negyedet a népnyelv Ceauşima néven emlegette, az országot ekképpen: Ceauşwitz . A Naplójegyzetek ben erről beszél például az 1985. VII. 2-ai bejegyzés: "Az egész ország egy nagy, kiterjedt koncentrációs tábor szögesdróttal, a mozgási szabadság és gondolkodás korlátozásával, rendőrterrorral, kényszermunkával, élelmiszer-fejadagokkal, erőszakkal. Semmi szükség külön táborokat felállítani. Egy egész ország népességét lágerlétre lehet kényszeríteni. Ez az emberiség új tapasztalata." A diktátort magát pedig ígyen becézték: Adolf Visszarionovics Codreanu. Odavetett félmondataiban és a napló tartalmasan kifejtett bekezdéseiben nem is fukarkodik Fábián Ernő a huszadik század diktatúráinak összehasonlításával! A mozaikhoz egyedi töredéket illesztek, hogy a feledéstől ezt is megóvjuk. Hiúsága miatt Adolf Visszarionovics Codreanu nem hordott szemüveget. Valószínűleg külön neki gyártották az írógépet, amelyen a beszédeit majdnem egy centi magas betűkkel legépelték. Olyan tizenöt sornál több nemigen férhetett egy oldalra. Ez is hatalmasította a paksamétát, amellyel a kondukátor tapsvihar közepette a szónoki emelvényre lépett. Ez a falurombolás ideje is. A Naplójegyzetek is országos - és közép-európai meg szovjet és amerikai… - egységben láttatja a korszakot - 1988. III. 26.: "Folytatódnak a behívások. A bukaresti építkezések mindennél fontosabbak. Óriás [i] tér kell a felvonulásoknak és az éljenzéseknek. A hatalom fitogtatása. A koncentráltakat (ahogy mondják), olyan minimális összegért dolgoztatják, hogy alig tudják valahogy fenntartani magukat. Szervezett kényszermunka . Mit szólnak ehhez az emberi jogok bajnokai? Hallgatnak. Nekik csak az a bűn, ha valakit nyilvánosan agyonvernek. Megbocsáthatatlan vakság. Közben megkezdődik a falvak rombolása. A húsfejadagot fejenként 1 kg [-ra] csökkentették. Személyenként és havonta. Az újságok azt harsogják, hogy az egy főre jutó nemzeti jövedelem 3700 $. Úgy hallatszik, hogy a kovásznai kórház már jóváhagyott építését is elhalasztják." A Naplójegyzetek elé a kötet szerkesztői, Bárdi Nándor és Filep Tamás Gusztáv írt terepasztalként áttekinthető, a gondolati utakat és zegzugokat megmutató, impozáns előszót. E bevezető Ami a naplóból kimaradt című fejezetének első soraiban olvasom: "Valójában Fábián a maga szűk körén belül […] igenis cselekszik . A naplóban szereplő esetek, felvetések egy része a munkahelyén, a tanári szobában hangzott el először Fábián dialogizálásai során." Fábián Ernő életét áthatja a cselekvés, a valóságcsinálás és ennek akadályai. Egy nála sokkal fiatalabb, másutt élő, másutt és másként, de ugyancsak diszkriminációt - is - elszenvedő, szintén nagyon nagy mélységekből élve kikerülő Jónás Tamás költő ezt mondja ebben a témakörben: "Nem, nem fantáziálok például. Nem képzelek el helyzeteket, hanem várom, hogy mi valósul meg. Úgy érzem, hogy a fantázia az elveszi azt az energiát, amiből pedig valóságot csinálhatnék." Esetleg valami ilyesmiről lehet ma szó. Hogy próbáljuk meg a valóságot! És lássuk, mi lesz. Mi sikerül? Kovács volt Fábián Ernő fedőneve a Szekuritáté dossziéiban, persze románul: Faur. A kovács: teremtő ember, gyógyító, mágus… Szinte hallani, ahogy az alvilágban üti a vasat. A szervek el is helyezték lehallgató mikrofonjaikat a műhely minden sarkában, hogy minél pontosabb értesüléseik legyenek a teremtő munkáról. Fölbontották a leveleit, lehallgatták a telefonjait, besúgót állítottak minden méterre. Mégis itt a napló. Domonkos István Kormányeltörésben című versére gondolok, s benne erre a sorra: "nem venni el sámson erejét". Fábián erejét sem. A kötet végén Peti Emese vetíti elénk az állambiztonsági dossziék Fábián-képét. A Szeku, ha jól számoltam, legalább tizenegy fő és legkevesebb három alszempont szerint figyelte meg, mérte föl Fábián Ernőt. Viszonylag sok titkosszolgálati, besúgói, állambiztonsági jelentést olvastam az elmúlt években életmódunkról, életvitelünkről, gondolatainkról, szokásainkról… Meglehet, egy új tudomány született észrevétlenül: a titkosszolgálati antropológia. E tudomány "eredményeit" áttekintve mind több a bizonyíték arra, ami először csak megérzésem volt: a Szekuritáté és a magyarországi háromperhárom lényegében azonos szempontok szerint harcolt a magyar, mint saját szülőföldjén idegen ellen. Jegyzetek Aranykorszak? A Ceauşescu-rendszer magyarságpolitikája 1965-1974. Össze-állította Novák Csaba Zoltán. Csíkszereda, 2011, Pro-Print Könyvkiadó, 50-51. o. Adolf Hitler (1889-1945), Joszif Visszarionovics Sztálin (1879-1953) és Corneliu Zelea Codreanu (1899-1938, a szélsőségesen nacionalista román Vasgárda-mozgalom vezetője) neveinek szellemes összeillesztése. (A szerk.) Kiút - Jónás Tamás költő . Rendezte: Weininger Gabriella, 2010. http://www.youtube.com/watch?v=lz3NhMBQ5UM (Leírva: 2011. október 1.) |
