 |
Könyvek | | Színház |
|
 |
Szelmenci archívum |
"A határ nem bazár!" - jegyezte meg olykor óva intve Gilányi László, Nagyszelmenc egykori polgármestere. Pedig dehogynem! Laci bácsit tavaly decemberben hetvenkét éves korában eltemettük. A határ meg a bazár azonban maradt. Pontosabban: a hatósági bejelentés szerint április 28-án, hétfőn egyhónapos bazárszünet kezdődött. Nagyszelmenc-Kisszelmenc magyarlakta ikerfalu az egykori Ung vármegyében élte életét, míg az első világháború végén hozzájuk is újra el nem látogatott gyakori vendégünk, a történelem. A falu az akkor alakított és azóta eltemetett Csehszlovákiához került; 1938-44 között megint Magyarországhoz tartozott, amikor pedig az azóta ugyancsak eltemetett Szovjetunió a második világháború befejezésekor nyugatra tolta határait, Kisszelmenc a Szovjetunióban rekedt, Nagyszelmenc Csehszlovákiának jutott, közéjük átláthatatlan vasfüggönyt húztak. A mesterségesen gerjesztett kémhisztériában nemcsak Kelet-Nyugat, de a "testvérországok" között is és Jugoszlávia felé is kiépítették a vasfüggönyt: "Kém siklott be kertjeinkbe / s mint a kígyó, csúszik beljebb [...] ujjunkba mar a határnál, beljebb már szívünket falja [...] Túlsó parton lapul a kém / a drót és a köd mögött [...] Nem tudják követni szemmel, / ügyes lehet a gazember. / De ügyesebb nála Jóska: / nyolcesztendős kora óta / tizennyolc éves koráig / a béresek útját rótta, / kínban edződött sokáig. / Apja meghalt fiatalon, / Semsey gróf élt helyette, / apját, magát Semsey gróf / csendőrökkel megverette, / a grófot a gyógyult ország / kertjeinkből kivetette: / ne maradjon itt a métely, / legyen házunktája tiszta. / S most a csendben, köd-köpenyben / mintha száz gróf kúszna vissza!" - ahogy Devecseri Gábor írta Önkéntes határőr című, negyvenoldalas elbeszélő költeményében. (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. Az 1951-es könyvnap kötete.) Az ikerfalu kisszelmenci része Ukrajnába, a nagyszelmenci Szlovákiába került, de a szögesdrótkerítés a rendszerváltás után is sokáig megmaradt: a 2004-es EU csatlakozás boszorkányos éjszakáján Sztálin ócskavasfüggönye az Európai Unió aranyfüggönyévé konvertálódott. Az ukrán határőrség 2005. augusztus 2-án bontotta le végül. Azóta a falu uniós oldalán, Nagyszelmencen kiépült a schengeni határőrizeti rendszer. Bárhova lépsz, folyton mosolyogj, mert mindig adásban vagy. Kamerák ügyelik a rendet. Aki néz, azt nézik. Ahonnan kinéznek, oda benéznek. Egy kamera éppen az egyik helybéli lakos hálószobaablakára figyel. Hosszú küzdelem és hosszas huzavona után 2005 karácsonyán gyalogos-biciklis nemzetközi átkelő nyílt a falu országhatárán. Azóta feldúsultak itt a szervek, pláne most, hogy a távolban ukrán-orosz konfliktus riogat. De ma vasárnap dél van, április 27., tüzel a napágyú, szikrázik a fény, csillog-villog a kisszelmenci határbazár. Ma például nagyon olcsó a vödör. Majdnem mindenki vesz magának. Lányok, asszonyok, férfiak, nagyfiúk vödörrel a kezükben sétálgatnak, gusztálják, mit vásároljanak még, mit lehetne tenni a vödörbe. Ma minden olcsóbb, utolsó nap, emberek, vegyék-vigyék, ne maradjon a nyakunkon semmi! Éppen elég baj az egy hónapos bevételkiesés. A 2005-ös határnyitás munkaalkalmat hozott Kisszelmencre. Feketén vagy fehéren, de keresni kezdtek bolti eladóként, a házak-kertek egy részét üzleteknek adták ki - ettől a bevételtől május végéig elesnek. Hasonló érvágás már történt a faluban: a határátkelőt 2009. november 3. és december 10. között, éppen karácsony előtt, a H1N1-influenzavírus terjedésére hivatkozva zárták le, holott azon a környéken nem volt olyan erőteljes a járvány. A boltosok szerint a kelet-szlovákiai csokoládélobbi intézte el, hogy ne legyen nyitva a határ: ne az olcsó és jó ukrán csokit vegyék az ünnepekre, hanem a hazait. Híre ment a "határzárnak" most is! A túloldalon, a nagyszelmenci parkolóban láttam még cseh rendszámú könnyűkocsit is, ahogy Kisszelmencen a személyautót oroszból fordítva hívják. Odáig lehet autóval eljönni, azután egy kis séta és már kint is vagyunk az unióból, bár ugyanazon a főutcán járunk. A bevételkiesés Nagyszelmenc önkormányzatát is sújtja. A napi egy euró parkolási díj csöndesen termelte a bevételt, különösen, amióta az önkormányzat meg a parkolót kamerázta be, s az irodából képernyőn ellenőrizhető, hány autó érkezett. De még Kisszelmencen vagyunk. Isten római katolikus házában. A görög katolikus, a református templom a túloldalon maradt, ahol néhány éve épült föl az új római katolikus templom. Zsidó imaterem is volt az ikerfaluban. Hatalmas felújítás ment végbe a kisszelmenci templomban. Korhadt volt az oltár, a szentségház, a szószék, a kórus, kopottak a falak. Egy tiszaújlaki népművésszel újrafaragtatták a berendezést. Lett nagyoltár, szembemiséző kisoltár, új szószék, új kórus, kifestettek belül és vaspántokkal megerősítették kívül a tornyot. Tavaly, a Péter-Pál utáni vasárnap szentelték föl. Továbbá lehetne még más felújítás is, de valószínűleg nem lesz. Bizonytalan hírek járnak, hogy már megvolt a pénz a művelődési klub tatarozására - és elvitte a hadsereg. De hogy melyik harcos zsebében kellene keresni a pénzt, arról találgatások sincsenek... Még szerencse, hogy az ukrajnai oldalon nem fogják tatarozni a határátkelő két kis könnyűszerkezetes épületét! Hozzájuk se nyúlnak. A rendkívüli helyzetben arra is elapadt volna a forrás és kezdődött volna a régi mese: tatarozás miatt zárnak be, pénzhiány miatt nem nyitnak ki. De ez a veszély nem fenyeget. Az ukrán őrszemélyzet könnyített szolgálatot teljesít az átkelőnél, figyeli, ahogy tőlük pár méterre, az uniós oldalon hétfőn reggel megindultak a Checkpoint Lizák munkálatai. Így nevezték el a nagyszelmenciek átkelőjüket Lizák Péterről, aki mellette lakott, s akit azóta ugyancsak befogadott a szelmenci anyaföld. Fogynak a régi öregek, a tanúk, akik a régi történeteket áthagyományozták. Szűk volt a hely, kicsi volt a távolság Lizákék kapuja, kerítése és az átkelő között. A felújítás után olyan három méterrel megnő a távolság, a kimenő-bejövő gyalogos-biciklis forgalom pedig átkerül a bal oldalra, és tető lesz az épületen ott is, ahol a turisták várakoznak. Így ha esik majd, nem áznak, amíg sorra nem kerülnek. A sürgető vágy azonban, hogy vécé is legyen a határállomáson, helyhiány miatt most sem teljesülhet. A hatóság terve, hogy a hónap végéig elkészülnek a munkálatokkal és május 30-án reggel nyolckor újra szabad a forgalom. Az önkormányzat álláspontja, hogy a vállalt határidőt a határőrségnek tartania kell. A szerződés azt is tartalmazza, hogy a határőrségnek fel kell újítania a Szelmenc jelképévé vált, kettévágott székely kaput. A kapun így kezdődik a felirat: "Egy Szelmencből lett a kettő, egyesítse a Teremtő!" |
